A brit Különleges Légi Szolgálat (SAS) feloszlatása után az egyik második világháborús veterán lázasan gyűjtötte a bevetésekkel kapcsolatos anyagokat, parancsokat és a társaik által készített, vagy az őket ábrázoló fotókat. Most, megszervezésük hetvenedik évfordulója alkalmából végre kiadják az egyedülálló dokumentumokat tartalmazó naplót.
A SAS-t 1941-ben szervezte meg az akkor még hadnagyként szolgáló David Stirling. Miután a világháborúnak vége lett, a katonai egység tagjait szélnek eresztették, s már nem született terv a légi szolgálat felélesztésére. Az egyik veterán azonban másként gondolkodott erről: utolsó SAS-misszióként összegyűjtötte az egységhez tartozó összes, még fellelhető dokumentumot és fotót – így született meg az SAS "naplója".
Az egység felállításáról Észak-Afrikában, a Rommel-féle Afrika Korps elleni harcok közepette született meg a döntés. Stirling látta, hogy a nagy kommandós egységek hiába rendelkeznek kitűnően kiképzett emberanyaggal, mégsem elég hatékonyak a logisztikai és vezetési problémák miatt, ezért úgy gondolta, hogy egy saját ellátóbázissal és járművekkel rendelkező egység sokkal ütőképesebb lehet. Az SAS ötlete abban állt, hogy az 50-60 fős kis egységet önállóan lehessen mozgatni, képesek legyenek ejtőernyővel is a harctérre érkezni, függetlenül a hatalmas és gyakran rosszul képzett, tehetetlen törzskartól.
Az észak-afrikai hadszínteret követően – miután a SAS a sivatagban szétverte a német repülőgépeket – Olaszországban és a normandiai partraszálláskor vetették be az egységet, de a világháború végéig megfordult Hollandiában, Belgiumban és Németországban is. A BBC birtokába került naplóban az első hadműveleti parancs, a résztvevők által készített fotók és a bevetés során elhunytak nevei is megtalálhatók, de olvasható benne egy bizalmas irat is, amelyben a Franciaországba szállított Rommel meggyilkolására szólítanak fel.
A naplót összeállító férfi közel fél évszázadig rejtegette kincsét, mielőtt – nem sokkal halála előtt – a kilencvenes évek végén átadta azt a SAS Regimental Association-nak. Ennek létezéséről a szövetségen belül is csak kevesen tudtak; később a velük több projekten is együttműködő Gordon Stevens történész lelt a dokumentumgyűjteményre, s azonnal felismerte annak jelentőségét.
Két év tárgyalás után reprodukálták és az egység megszervezésének 70. évfordulójára kiadták a naplót. A limitált kiadást igen borsos áron, 975 fontért kínálják, az így befolyt összeg nagyobbik része a szövetség számláját gyarapítja. Az új kiadásba soha nem látott térképek, fotók, riportok és dokumentumok kerültek annak a katonának a jóvoltából, akinek személye még ma sem ismert; senki sem tudja, hogyan juthatott ilyen fontos információk birtokába – egyesek szerint maga Stirling utasíthatta a napló összeállítására, bár ezt a SAS még élő tagjai – összesen 143-an vannak – erősen vitatják.
Nagyon fontos eseménynek tartja a napló publikálását Antony Beevor hadtörténész, mivel csak kevés információ áll rendelkezésre a SAS felállításának körülményeiről. Bármennyire is nagy érdeklődés övezi az egység ténykedését, az egykori résztvevők egyáltalán nem tartják természetesnek a róla folyó diskurzust, pedig – mint azt John Crosland, a szövetség egyik vezetője elmondta – jelentőségük óriási, szinte az összes szövetséges hadműveletet vagy a SAS, vagy a SBS (Special Boat Service) vezette.
Forrás: Múlt-kor
