Német atomtudósok szerint megtalálták a Hitler titkos atomprogramjából visszamaradt nukleáris hulladékokat egy Hannoverhez közeli bányában.
A német kutatók tájékoztatása szerint több mint 126 ezer hordó nukleáris anyag hever hatszáz méterrel a föld felszíne alatt egy régi sóbányában. Korábban olyan szóbeszédek láttak napvilágot, hogy az atomprogramon dolgozó, radioaktív sugárzást kapott tudósok is itt nyugszanak, akiknek testét SS-tisztek égették el a legnagyobb titoktartás közepette.
A radioaktív hulladékok tárolására szolgáló Schacht Asse II egykori vezetője elmondta, hogy 1967-ben az „előző háború során a német atomprogramból visszamaradt uránium maradványokat rejtették ide”. A forrásra azonnal felkapták a fejüket a történészek, akik eddig úgy hitték, hogy a náci fegyverprogram közel sem volt olyan előrehaladott állapotban, hogy ekkora mennyiségben keletkezzen nukleáris hulladék.
Németország volt az első olyan nyugati állam, amely bejelentette, hogy az összes atomerőművét bezárja, ami a nukleáris anyagok tárolására szolgáló létesítményekkel együtt több milliárd eurót emésztene fel. A Greenpace környezetvédő csoport a bányával kapcsolatos összes dokumentum titkosítás alól való feloldását kérte a szövetségi parlamenttől.
1939 januárjában, kilenc hónappal a második világháború kitörése előtt Otto Hahn és Fritz Strassmann büszkén jelentették be, hogy történelmi kísérleteket folytatnak a maghasadás területén. A német „urániumprogram” röviddel Lengyelország megtámadása után vette kezdetét. A program katonai célokra való felhasználásának kérdését Kurt Diebner fizikus vizsgálta meg, s még ugyanabban az évben Werner Heisenberg elmondta, hogy a nukleáris láncreakció igenis kivitelezhető. Habár a háború keresztülhúzta a számításaikat, a Harmadik Birodalom bukása előtt a náci tudósok komoly lépéseket tettek az urándúsítás felé.
Forrás: Múlt-kor
