A szovjet diktátor egyik bizalmas orvosának nemrégiben közzétett naplója szerint az agyi érszűkület Sztálin egész személyiségére kihatással volt, s meghatározta cselekedeteinek fő irányát is.
A történelem egyik legnagyobb talánya, hogy mi tesz valakit Hitlerré, vagy Sztálinná, milyen körülmények kellenek ahhoz, hogy valaki a megtestesült gonosszá váljon. Sztálin egyik orvosának naplója most arra enged következtetni, hogy a mentális zavarok hozzájárulhattak a szovjet diktátor kegyetlenségéhez, s az elméjét elborító paranoiához.
Alekszander Mjasznyikov volt az egyik olyan orvos, akit Sztálin a halálos ágyához hívatott 1953-ban. A most közzétett naplóból kiderül, hogy a diktátor agyi betegsége (Sztálin halálát agyvérzés okozta) nagy hatással volt döntéshozatalára. „A boncolás során talált agyi érszűkület felveti azt a kérdést, hogy ez a betegség mennyire volt hatással Sztálin egészségére, személyiségére és cselekedeteire” – írja Mjasznyikov naplójában, amelynek egyes részletei a Moszkovszkij Komsomolets orosz újságban láttak napvilágot.
„Sztálin elveszíthette érzékét, hogy mi a jó és mi a rossz, mi az, ami még egészséges, s mi veszélyes, mit engedhet meg magának és mit nem, ki a barát és ki az ellenség. A karaktervonások eltorzulnak, a gyanakvó emberből paranoiás lesz” – írja az orvos.
A Sztálin belső köréhez tartozó Lavrentyij Berija, a szovjet titkosszolgálat vezetőjének titkos naplóbejegyzéseire szintén nemrég derült fény a Komszomolszkaja Pravda-ban. Ezt az a kiadó készül megjelentetni, amely hírnevét a sztálinizmus bűneinek tisztára mosásáért köszönheti, ezért azt sem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a napló maga valódi. Ha igen, akkor az felbecsülhetetlen értékkel bírhat a történészek számára.
A napló – amely Sztálint forradalmi nevén, Kobaként szólítja – nyelvezete durva, a történet pedig 1938-cal kezdődik, amikor a szovjet pártfőtitkár arra szólítja fel Beriját, hogy hagyja ott szülőföldjét, Grúziát és menjen Moszkvába, ahol Nyikolaj Jezsov, az NKVD vezetőjének helyetteseként fog dolgozni. Jezsovot 1940-ben gyilkolták meg, ekkor lépett a helyére Berija, s lett Sztálin egyik legközelibb bizalmasa.
A szerző humánus képet próbál festeni magáról. „Szeretem a természetet, szeretek halászni, de most hogyan lenne erre időm?” – olvasható a napló egyik 1943-as bejegyzésében, de az írás új részletekkel szolgál a második világháborús eseményeket illetően is.
Amikor 1942 augusztusában Churchill Moszkvába látogatott, a szövetségesek már jókora adag gyanakvással tekintettek egymásra. Berija ekkor azt tanácsolta Sztálinnak, hogy itassák le az angol miniszterelnököt, így könnyebben tudnak engedményeket kicsikarni tőle. Így ír Berija az epizódról: „Nem volt rózsás a helyzetünk, de sokat nevettünk. Koba azt mondta, hogy kapóra jött az ötletem. Churchill beleegyezett, teljesen lerészegedett. Koba ezt elmesélte nekünk, majd elmondta: Jó tudni előre, hogy mennyire gyenge az ellenfeled”.
Forrás: Múlt-kor
