Franciaország eltúlozza saját állampolgárainak a második világháborús ellenállási mozgalmakkal kapcsolatos szerepét, s kevés figyelmet szentel annak, hogy az ország náci uralom alóli felszabadulását az angol ügynökök szervezték.
Churchill „titkos hadseregének”, a Különleges Hadműveletek Parancsnokságának (Special Operations Executive, SOE) az volt a feladata, hogy a frontvonalak mögötti kémtevékenységekkel és szabotázsakciókkal „lángba borítsa Európát”. Az akkor 20 éves Robert (Bob) Maloubier fegyver-és bombaszakértőként több merész vállalkozásban is részt vett a megszállt Franciaország területén, segített felrobbantani egy erőművet, egy acélgyárat, valamint egy üzemanyagellátó hajót, sőt, kivette a részét a normandiai partraszállás előkészületeiből is.
Háborús emlékeit először múlt hét pénteken adta közzé a maga teljességében, a Winston Churchill titkos ügynöke című könyvet Franciaországban adták ki. „A franciák egy kicsit soviniszták. Azt gondolják, hogy felszabadulásukat egyedül maguknak köszönhetik. Mindenki a francia ellenállásról beszél” – így Maloubier. „A franciák kiképzésében résztvevő SOE hatása kevéssé ismert Franciaországban” – magyarázza a 88 éves férfi.
„Nagyon kevesen voltunk a háborút követően, hogyan is tudtunk volna versenybe szállni a második világháború utáni politikai ellenállási mozgalmakkal?” – tette fel a kérdést Maloubier. Pénteken megemlékezést tartottak a Valencay-nál hetven éve bevetett első SOE-ügynökről, s arról a 104 emberről, akik szolgálatteljesítés közben haltak meg.
Georges Bégué 1941. májusi bevetése és 1944 augusztusa között több mint négyszáz ügynök érkezett a nácik által megszállt Franciaországba. Miután 17 évesen megszökött Franciaországból, Maloubier először Tunéziába, majd Algírba ment, később csatlakozott a SOE speciális különítményéhez, ahol hat hónapos kiképzésben részesült.
Könyvének egyik fejezetében részletesen szól az egyik kalandos megmeneküléséről. 1943. december 20-án Rouenben éppen motorkerékpárján tartott hazafele, hogy katonai felszerelést vegyen magához, mire német rendőrök útját állták. Társa, egy bankjegyhamisító elmenekült, a férfi mellé pedig egy német ült, aki fegyverét Maloubier nyakához szorította. A rendőrség előtti utolsó egyenes előtt azonban ledobta magáról az egyenruhást, rádöntötte a motort, majd elszaladt. A férfit menekülés közben tüdőn lőtték, de sikerült egy mezőn átgázolnia, végül egy jéghideg csatornába vetette magát. „Azt mondtam magamnak: ’Halott vagy’. Senki sem élheti túl, ha a belső szerveit lövés éri” – emlékezik vissza Maloubier. A műtét után néhány héttel később visszarepült Nagy-Britanniába, de júniusban már újra Franciaországban találta magát.
Franciaország az utóbbi években kezdte újraértékelni állampolgárainak a francia ellenállásban betöltött szerepét. Egyesek szerint a háború utáni történészek eltúlozták azoknak a számát, akik részt vettek a nácik által megszállt ország felszabadulási küzdelmeiben.
Forrás: Múlt-kor
