Összesen 200 millió, tabletta formájú serkentőszert adtak be a német katonáknak a világháború idején, amitől a náci katonák állóképességének javulását várták.
Hitler propagandája az árja faj erőssége és tisztasága érdekében a dohányzásról, illetve az alkoholról való lemondást hangsúlyozta. A náci doktorok attól azonban már nem riadtak vissza, hogy a katonáknak kémiai anyagokat tartalmazó pirulákat írjanak fel, amivel a harci kedv lankadását próbálták elkerülni.
A náci doktorok által használt orvosságokra kiterjedő modern kori vizsgálatok bebizonyították, hogy a katonák Franciaország, Belgium, Lengyelország és Hollandia lerohanásakor egy metamfetamin-származékot, a Pervitint szedték. Mire a náci egységek megindultak a Szovjetunió ellen, már több százezer katona volt függő; a Wehrmacht feljegyzései azt mutatják, hogy 1939 és 1945 között összesen 200 millió pirulát adagoltak a náci katonáknak.
A Német Orvosok Szövetsége által lefolytatott vizsgálatok szerint a nácik egy kokain alapú stimulánst szedettek a frontvonalon harcolókkal, a gyógyszert pedig a koncentrációs táborban élőkön tesztelték. „Ez volt Hitler utolsó titkos fegyvere, amitől a már elveszett háború megnyerését várta” – nyilatkozta Wolf Kemper kriminológus, a német nyelvű On Speed című, a nácik droghasználatát bemutató könyv szerzője.
A D-IX nevű drogot először a sachsenhauseni táborban próbálták ki, amitől a foglyok állítólag 100 kilométert voltak képesek megállás nélkül menetelni. Az elképzelés szerint minden katonának adtak volna a „csodaszerből”, de a normandiai partraszállás és Németország bombázása keresztülhúzta a számításokat. „A speed növelte a Blitzkrieg hatékonyságát. Az volt a cél, hogy az átlagos katonákat, pilótákat és tengerészeket emberfeletti képességekkel ruházzák fel” – mondta egy gyógyszerész.
A terv mögött Otto Ranke katonaorvos állt, aki azt tartotta, hogy a droghasználat növeli a katonák öntudatosságát és önbizalmát. A szer fokozottabb használatára főleg a keleti fronton került sor, ugyanis az emberek ellenállóképességét leginkább a Szovjetunió elleni harc vette igénybe; 1942 januárjában például ötszáz, a Vörös Hadsereg által bekerített katona a mínusz 30 fokos hidegben próbált kitörni. Az orvos beszámolója szerint az orvosság beadása után a szer hatott, a katonák már fél óra múlva jobban érezték magukat, „szabályosan meneteltek, lelkük újra lángolt, s sokkal éberebbé váltak” – írja Ranke.
A világtörténelemben először Németország kötötte össze a hadviselést a modern drogokkal. A gyógyszer egyik mellékhatása az volt, hogy az 1870-71-es francia-porosz háborúból hazatérve többen is morfiumfüggőkké váltak. A francia hadseregben is elterjedtek voltak a pszichotróp anyagok használata, amitől akár 55 kilométert is tudtak menetelni a katonák a perzselő napon a távoli afrikai gyarmatokon. Oroszországban a második világháború idején a vodka terjedt el, mivel hamar felismerték: az oroszok nemzeti itala egyrészt növeli a fájdalomküszöböt, másrészt megemeli a katonák morálját.
Forrás: Múlt-kor
