„Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk, a szív nyugalmában s az erkölcs tiszta érzet ártatlan örömeiben." - Horthy Miklós
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
Koncentrációs táborokba vitték volna a britek a zsidókat
Az Angol Nemzeti Levéltárban a
titkosítás alól hétfőn feloldott dokumentumokból kiderül, hogy a brit
kormányzat 1947-ben a palesztin mandátumterület határáról több ezer
zsidó menekültet fordított vissza Németországba, és helyezte el őket
ideiglenes táborokban, a világ közvéleményének tiltakozása ellenére.
Alig két évvel azután, hogy a
világ közvéleménye is tudomást szerzett a nagyszabású népirtásról,
amelynek során hatmillió zsidót öltek meg a náci haláltáborokban, a
zsidó menekültek ügye újabb felháborodást váltott ki.
1947-ben
az Exodus fedélzetén utazó zsidók illegálisan próbáltak bejutni
Palesztinába, amikor az ENSZ már arról vitázott, hogy zsidó országot
alapítanának a palesztin területeken. A britek továbbra is a
mandátumterület felett őrködtek, és legfőbb céljuknak azt tekintették,
hogy az arabok és zsidók közötti demográfiai egyensúly megőrzése miatt
senkit ne engedjenek be az országba. Így járt az Exodus is, ám a hajó
és annak fedélzetén utazó 4000 zsidó sorsa mind humanitárius, mind
pr-szempontból katasztrófává vált a britek számára.
Az esetnek azonban igen sok máig
ismeretlen részlete van - derül ki abból a több ezer oldalas
dokumentációból, amit most mutattak be a levéltárban. Az angolok nem
tudtak mihez kezdeni az Exodusról átvett zsidókkal, akiket először
három kisebb gőzösön helyeztek el. A kormányzat hosszas hezitálás után
döntött úgy, hogy visszaküldi őket Németország angolok által megszállt
zónájába, ahol a zsidókat táborokban helyezték volna el.
A
dokumentumokból kirajzolódik, hogy a brit döntéshozók kezdettől tudták:
ha a zsidókat visszaküldik Németországba, és a holokauszt után nem
sokkal újra elkülönítő táborokban helyezik el őket, az világszerte
felháborodást válthat ki. Mark Dunton, a levéltár modern történelemmel
foglalkozó kutatója szerint a brit nézőpontot most ismerhetjük meg
először, és azokból kirajzolódik, hogy a britek nagyon tartottak attól
hogy rájuk sütik a bélyeget: ők is koncentrációs táborokban helyezik el
a zsidókat.
Egy Franciaországban állomásozó
brit diplomata 1947-ben arra figyelmeztette a külügyet, hogy a döntés
hatalmas nyilvánosságot, sajtóbotrányokat és esetleges felkeléseket
válhat ki. Szerinte ezt azzal kell megelőzni, hogy a sajtót mindenről
tájékoztatni kell, és azt kell mondani nekik, hogy a zsidók részlegesen
szabadok maradnak. Egy másik táviratban a külügy augusztus 19-én azzal
magyarázta a döntést, hogy a németországi brit megszállási övezet az
egyetlen olyan terület az egész világon, ahol ennyi embert megfelelő
módon tudnak kezelni és kordában tartani. Három nappal később egy másik
táviratban már arra figyelmeztették a diplomatákat, hogy minden esetben
cáfolják meg a vádat, miszerint a zsidókat az egykori koncentrációs
táborokban helyeznék el.
Augusztus 22-én arról tudósítottak,
hogy a táborokat nem fogják német őrök vigyázni, és a briteket is elég
hamar visszavonják majd. Augusztus 30-án azonban változott a terv: a
washingtoni brit nagykövetség titkos táviratában arra figyelmeztetett,
hogy az Irgun és Stern radikális terrorcsoportjai támadást terveznek az
angolok ellen.
Az Exodus utasainak többsége végül sikeresen
megérkezett Németországba, ám páran megsebesültek a britekkel való
összetűzésben. Az angol jelentések szerint ekkor felmerült, hogy
könnygázt is bevetnének a zsidók ellen, ám ezt meg sem próbálták, mert
attól féltek, hogy csak elmérgesítené a helyzetet. "A zsidók hajlamosak
pánikolni" - áll a dokumentumban.
A tömegmozgatást az sem
könnyítette meg, hogy a hajók kiürítése után az egyikben időzített
bombát találtak, és a táviratok szerint annak még a korábban fel
kellett volna robbannia. A legtöbb menekült aztán nem sokkal később egy
ciprusi katonai táborba került, ahonnan aztán 1948-ban, az új állam
kikiáltásakor ők is távozhattak.
85 éve másfélmillió német katona, két és félezer páncélos, kétezer repülőgép zúdult az egymilliós lengyel hadseregre, amely alig 150 páncélossal és 400 elavult repülőgéppel rendelkezett. 1939. szeptember 1-jén tört ki…
Adolf Hitler kezében ostorral, két fegyveres társaságában berontott a Bad Wiessee-i Hanselbauer szálloda 7-es számú szobájába. „Röhm, le vagy tartóztatva!” – ordította. Ernst Röhm, az SA (Sturmabteilung) nevű náci félkatonai szervezet…
81 éve, 1943. május 16-án ért véget a megszálló nácik elleni felkelés a varsói gettóban. A varsói gettófelkelés a legjelentősebb zsidó ellenállási akció volt a II. világháború idején, amely súlyos…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.