„Bocsáss meg ellenségeidnek, de jegyezd meg a nevüket!" - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Kivizsgálják a japán halálosztag tevékenységét

Több mint 60 évvel a második világháború befejezése után a 731-es egység neve még mindig felháborodást és sokkot vált ki a Távol-Keleten: egy új japán vizsgálóbizottság most a 20 évvel ezelőtt felfedezett áldozatok maradványait szeretné elemezni.
 
halalosztag

A japán császári hadsereg 1932-ben szállta meg Mandzsúriát, ekkor az Isi Siro által vezetett biológiai fegyver fejlesztő csoport, a 731-es egység Mandzsúriába települt, hogy a helyi lakosságot és hadifoglyokat föláldozva emberi kórokozókat szaporítson. Becslések szerint több tízezer embert öltek meg kísérleti és termelési célokból.

A háború végén a készleteket, berendezéseket és dokumentumokat megsemmisítették, majd az alakulat vezérkara Japánba menekült. Néhány tucat tisztnek ez nem sikerült, ők szovjet hadifogságba kerültek. A Szovjetunóban elítélték őket, de a sztálini kor gyakorlatához képest enyhe ítéletek születtek (2-25 év kényszermunka).

A program vezérkarának zöme amerikai őrizet alá került Japánban, és őket háborús bűnösként nem vonták felelősségre, mivel a felmentésért cserében átadták a kutatások eredményeit az Egyesült Államoknak. A történészek szerint a japán biológiai hadviselés következtében 300 ezer ember vesztette életét.

A most felálló vizsgálóbizottság feladata az egység tevékenységének megismerése lesz: a tervek szerint az áldozatok 1989-ben talált csontjait elemeznék majd, illetve tovább kutatnának az esetleges tömegsírok után is. A közel 100 ember maradványait felfedezésük óta egy raktárban tárolták, hiszen a közéleti botrányok után senki nem volt hajlandó foglalkozni a témával. A hatóságok bár elismerték, hogy háborús áldozatokról van szó, minden tényleges vizsgálatot, és a kínai túlélők DNS-teszt iránti igényét is elutasítottak.

Egy egykor az egységnél szolgáló nővér, Isii Tojo a lapoknak elmondta, hogy a háború végén a szövetséges csapatok érkezésekor a japánok minden, a kísérletekre utaló nyomot megpróbáltak eltüntetni. Ebben ők is részt vettek, így most a hatóságoknak segítve megpróbálják megtalálni, hogy hol lehetnek az eddig fel nem fedezett maradványok.

A legtöbben azonban nem hisznek abban, hogy mindez valaha is megtörtént, és szeretnék elfeledni, hogy Japán mire volt képes a második világháborúban - mondta el az eset kapcsán Amemija Cujosi, aki szerint az is aggasztó, hogy a fiatalok nem tudnak, és nem akarnak semmit sem tudni minderről.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább