Május 7-én Jodl aláírta a feltétel nélküli kapitulációt Eisenhower reims-i főhadiszállásán. Másnap megismételte az aláírást Zsukov berlini főhadiszállásán.
A háború hivatalos befejezése zavaros volt. Sztálin csak a berlini ratifikálás után akarta közzétenni a hírt. Egy amerikai tudósító megszegte a tilalmat - Churchill nem bánta -, és a nyugati szövetségesek a "V-E napot", az európai győzelem napját május 8-án ünnepelték, míg a Szovjetunió május 9-én. Egyes német erők csak a háború hivatalos befejezése után adták meg magukat. Norvégiában 350 000 német katona, aki addig sem látott harcot, május 8-án kapitulált, a Csatorna- szigeteken levő 20 000 fős helyőrség pedig május 9- én.
Minden jel szerint a helgolandi német alakulatok adták meg magukat utolsónak: ők egészen május 11-éig kitartottak. Az utolsó európai harcok színhelye furcsa módon éppen Prága volt, az a város, amely mindeddig sértetlenül vészelte át a háborút. Május 5-én a cseh ellenállási mozgalom fölkelést robbantott ki. Patton már Pilsennél volt, míg a szovjet csapatok még messze jártak. Eisenhower, akivel Truman már közölte, hogy nem szívesen kockáztatja amerikai katonák életét politikai célokért, nem engedte, hogy Patton meginduljon. A csehek súlyos veszteségeket szenvedtek - összesen 8000 ember esett el. Eleshetett volna sokkal több is.
Egy Szlovákiából visszavonuló német páncélos hadosztály Prága felé tartott. Útját állta azonban a Vlaszov-hadsereg, a szovjet renegátok alakulata, amelyet annak idején arra verbuváltak, hogy a németek oldalán harcoljon. A Vlaszov-hadsereg most valami ösztönös szláv szolidaritás parancsának engedelmeskedve elállta a Prágába vezető utat. Ily módon Prágát a szovjetek mentették meg de az árulók, nem pedig a szovjet hadsereg. A Vörös Hadsereg alakulatai csak május 12-én nyomultak be Prágába. Vlaszovot elkésett vezeklése nem mentette meg. Átadták a szovjeteknek, és számos hívével együtt akasztófán végezte.
