A szövetségesek 1943-ban a földközi-tengeri hadszíntéren végrehajtott támadó hadműveletekkel egyidejűleg folytatták a Németország elleni bombázásokat is.Az angol-amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának 1943. január 21-i direktívája meghatározta, hogy a légitámadások fő célja a német katonai, ipari és gazdasági rendszer gyorsuló ütemű rombolása és dezorganizálása, valamint a német nép erkölcsi erejének olyan mérvű megrendítése, amelynek következtében jelentősen csökken képessége a fegyveres ellenállásra.
E feladatok végrehajtásával az angol bombázórepülő-erők parancsnokságát (parancsnok A. Harris légi főmarsall) és a 8. amerikai légihadsereget (parancsnok I. Aiker tábornok) bízták meg. 1943 áprilisában a bombázórepülő-erők parancsnokságának az állományában 38 nehéz- és 14 közepes-bombázórepülő század, összesen 851 nehéz- és 237 közepes-bombázórepülőgép volt.
Bár a parancsokban és direktívákban a légitámadások számára katonai célpontokat határoztak meg, a gyakorlatban azonban a németországi bombázásokat irányító Harris kijelentése szerint - a városok, s főként azok központi kerületei jelentették a légitámadások fő célpontjait. "Ha egy gyárat is leromboltunk egy városban, ezt mindig külön sikerként könyveltük el." A szövetségesek által választott taktika példájául szolgálhat az angol bombázók 1943. május 30-án Wuppertal ellen végrehajtott tömeges légitámadása, amelynek során a város beépített részének közel 90 százaléka semmisült meg.
1943. március 6. és június 29. között a bombázórepülő-erők
parancsnoksága 26 tömeges légitámadást intézett a ruhr-vidéki városok
ellen, s ezek során a szövetségesek 34 705 tonna bombát dobtak le, s
közben 628 repülőgépet vesztettek. Ezen kívül 1943. március-áprilisban
három tömeges légitámadást intéztek Berlin, négyet Wilhelmshafen,
kettőt-kettőt Hamburg, Nürnberg és Stuttgart, egyet-egyet pedig Bremen,
Kiel, Stettin, München, Frankfurt am Main és Mannheim ellen. 1943.
május 17-én éjjel a Möhne, az Eder és a Sorpe gátjait rombolták le.
Az amerikai légierő csak korlátozott tevékenységet folytatott. Április 4-én a 8. amerikai légihadsereg 85 repülőgéppel bombázta a párizsi Renault-művek üzemeit, április 5-én pedig Antwerpenre mért csapást. Május 14-én 126 amerikai nehéz- bombázógép támadta Kielt. 1943 tavaszán vadászkíséret nélkül hajtották végre a Németország elleni légi támadásokat, mivel a vadászgépek hatósugara túl kicsi volt. Ugyanakkor a német légierőt korszerűsített fegyverzetű "Focke Wulf-190A" típusú, valamint "Messerschmitt-110"-es éjszakai vadászgépekkel látták el. A német vadászrepülők, korszerűsített rádiólokációs célzókészülékeik segítségével mind nappal, mind pedig éjszaka jelentős veszteségeket okoztak a szövetséges légierőnek.
A szövetséges hadvezetés a repülőgépveszteségek csökkentése érdekében felülvizsgálta a bombázandó célpontok sorrendiségét. 1943. május 18-án a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága jóváhagyta "A Brit-szigetekről végrehajtandó közös légitámadások tervét", amely a Pointblane fedőnevet kapta. Ez a terv képezte annak az 1943. június 10-i direktívának az alapját, amelynek értelmében a légierő fő feladata a német vadászrepülőgépek megsemmisítése, és az ezeket gyártó ipari üzemek rombolása. A terv szerint a közös légitámadásokat négy szakaszban kellett végrehajtani.
Az első szakaszban (amelynek júliusban kellett befejeződnie) a fő célpontoknak a tengeralattjárókat építő üzemeket kellett tekinteni. A második szakaszban (augusztus-szeptember) a főerőket a vadászrepülőgépek települési körzeteire és az e gépeket gyártó üzemekre kellett összpontosítani. Erre az időre a nehéz-bombázórepülőgépek számát 1192-re szándékozták gyarapítani. A harmadik szakaszban (október-december) a német vadászrepülőgépek és más harceszközök meg semmisítésének folytatása volt a feladat.
Augusztus utolsó tíz napjában három légitámadást intéztek Berlin ellen, amelyek következtében Siemensstadt, Mariendorf és Lichtenfelde kerületek súlyos károkat szenvedtek. Minthogy e támadások során 125 repülőgépe pusztult e1, a bombázó repülőerők parancsnoksága ideiglenesen felfüggesztette a német főváros elleni légi támadásokat. Szeptember folyamán Mannheim ellen intézett két tömeges légi támadást, októberben pedig Hannovert, Kasselt és Düsseldorfot bombázta.
1943 őszén a 8. amerikai légihadsereg főleg a Németország belsejében levő városokra mért csapásokat, eközben azonban súlyos veszteségek érték. 1943. október 14-én például, amikor 388 nehézbombázója támadta Schweinfurtot, 60 gépet vesztett. November közepén felújították a Berlin elleni támadásokat. November 19-én éjjel 402 bombázógép 1593 tonna bombát dobott a városra. Ez alkalommal kilenc gépet vesztettek.
A 8. amerikai légihadsereg, de különösen az angol bombázórepülő-erők parancsnoksága csupán nagy vonalakban tartotta magát a Németország elleni légitámadások tervéhez. Az angol légierő a fontosabb hadiipari célpontok elleni légitámadások helyett lényegében a nagyobb német városok elleni támadásokra összpontosított. 1942-ben az angolok 48 ezer tonna bombát dobtak le, ekkor a németek 36 804 egységnyi fegyvert (nehézlöveget, harckocsit és repülőgépet) gyártottak. 1943-ban az angolok és amerikaiak 207 600 tonna bombát dobtak le, s a németek 71 693 egységnyi fegyvert gyártottak.
1943 végéig sem az angol bombázórepülő-erők parancsnoksága, sem a 8. amerikai légihadsereg parancsnoksága nem tudta maradéktalanul teljesíteni a "Pointblanc"-tervben előírt feladatait.
