A LNHV 1944 nyarán elérkezettnek látta az időt egy németellenes felkelés kirobbantására, a Vörös hadsereg egységei ugyanis Varsó kapujában állottak, és a felkelők Malinovszkij marsall csapatainak segítségére számítottak. A londoni lengyel kormány jóváhagyta a felkelés tervét, a nyugati szövetségesek pedig segítséget is ígértek a felkelés előkészítőinek, repülőgépekről ledobott fegyverek és egyéb készletek formájában. A felkelés előkészületei a németek tudomására jutottak, de a német hírszerzés képtelen volt meghatározni a pontos időpontot. Éppen ezért július első két hetében a németek evakuálni kezdték Varsó német nemzetiségű lakosságát. Maga a felkelés július 28- án délelőtt 11 órakor tört ki, és ha nem is érte készületlenül a németeket, meglepte őket erejével. A felkelők hatalmukba kerítették az egész Óvárost, és a repülőteret. A repülőtér kiemelkedő helyet foglalt el a felkelést irányító Bór Komorowski tábornok terveiben, aki erőteljes légi utánpótlásra és támogatásra számított.
A németek SS egységekből álló rohamosztagot hoztak létre a felkelés leverésére. Az osztag mintegy 8000 embert számlált és a parancsnoka Heinz Reinefahrt SS Gruppenführer volt. A térségben állomásozó 9. német hadsereg és a felkelést leverni induló SS rohamosztag lépéseinek koordinálásáért Bach-Zelewski Gruppenführer volt felelős. A reguláris német katonaság erői nem vettek aktívan részt a varsói harcokban - a Wehrmacht közreműködése csak utászspecialisták "kölcsönzésére" korlátozódott. A németek első támadásukat augusztus 5- én indították, és igyekeztek a hatalmukba keríteni a főutcákat és szűkíteni a lengyelek által ellenőrzött területet - először úgy tűnt, elérik céljukat, de a felkelők ellentámadása védekezésre kényszerítette őket. Az első német támadás meghiúsulásában Bronyiszlav Kaminszkij SS Gruppenführer katonáinak is része volt, mert a lengyel felkelőket megtévesztendő nem egyenruhában, hanem civil öltözékben nyomultak előre, és ez zavart keltett a németek soraiban. A rohamosztagosok csak augusztus 13-án szerezték vissza a kezdeményezést, és új támadást indítottak- a harcok súlyossága és a német veszteségek egyre újabb és újabb csapatok bevetését tették szükségessé. A német katonaság létszáma Varsóban 40 000- re nőtt, de még így sem tudták teljesen elfojtani a lázadást. A felkelők a város alatti csatornarendszert használták fel kapcsolattartásra meg az erőátcsoportosításra és az ellenállás gyakran mélyen a németek háta mögött, a már elfoglalt városrészekben lángolt fel újra.
A harcoló lengyel egységek hősiessége mindent felülmúlt. Annál is inkább, mert a Vörös hadsereg Sztálin parancsára megállt közvetlenül Varsó előtt, és tétlenül nézte, ahogy a német SS egységek felmorzsolják a Lengyel Nemzeti Hadsereget. A nyugati szövetségesek légi segítsége sem érkezett meg, mert a szovjet fél megtagadta az angoloktól szovjet repülőterek használatát. A szövetséges repülőgépek hatósugara túl kicsi volt ahoz, hogy leszállás és üzemanyagfeltöltés nélkül repüljenek Varsóig és vissza. Mindenféle külső segítség és utánpótlás nélkül harcoltak az egyre inkább fölénybe kerülő német túlerővel. Bach-Zelewski Gruppenführer előtt már az első napok harcai után világossá vált, hogy a lengyel ellenállást csak az egész város szisztematikus lerombolásával lehet elfojtani. Az SS egységek tábori lövegein kívül a város körzetébe hozatott több Sturmtiger típusú speciális tankot és ötven Goliath robotharckocsit, amelyek tevékenyen részt vettek pusztításban. További nehéztüzérségi ütegeket is bevetettek - két 280 mm-es löveg, egy 380 mm-es löveg és egy 600 mm-es óriási mozsár is lőtte a várost. A Visztulán egy ágyúnaszádot vetettek be, a városban pedig egy páncélvonat is támogatta a németeket. A német bombázók rendszeresen bombázták a felkelők kezén levő városrészeket. A felkelők tragédiáját betetőzte a Kaminszkij és Dirlewanger Gruppenführerek parancsnoksága alatt álló egységek kegyetlensége. A kegyetlenkedések súlyosságát mutatja, hogy Kaminszkij főként orosz és ukrán nemzetiségű ( !!! ) SS katonáinak brutalitása még az német SS parancsnokoknak is sok volt; Kaminszkijt a felkelés leverése után egy katonai bíróság halálra ítélte és kivégeztette.
A felkelők 63 napig álltak ellen a németeknek. Megsemmisítettek 340 páncélozott járművet, 22 külömböző kaliberű ágyút, 4 Nebelwerfer rakétavetőt és 3 repülőgépet. A német fél embervesztesége kb. 10 000 ember lehetett - pontos számadat nem áll rendelkezésre. A felkelők kb. 20 000 embert veszített a harcokban, a lengyel polgári áldozatok száma 200-250 000- re tehető.
A felkelés leverése után a Vörös hadsereg benyomult a városba. Varsó épületeinek 87 százaléka romokban hevert. Hmm...
