A németek felrobbantották az összes Duna-hidat. A szovjetek a harcokban és a Konrad-hadműveletekben csaknem 80 ezer katonát veszítettek, a sebesültek száma meghaladta a 240 ezret. A német-magyar katonai veszteség - halottak és sebesültek - is elérte a százezret.
A II. világháborúban a Magyarország német megszállás alóli
felszabadításában résztvevő 2. és 3. szovjet Ukrán Front csapatai
Esztergomnál egyesültek. Ezzel 1944. december 26-án bezárult a gyűrű a
Budapesten és környékén védekező német és magyar haderő körül. A
főváros ostroma 1944. december 30-án kezdődött és 1945. február 13-án
Buda szovjet elfoglalásával ért véget. A városban négy német és három
magyar hadosztály, valamint jó néhány kisebb-nagyobb csapattöredék
rekedt. Létszámuk nem haladta meg a 90 ezer főt, a ténylegesen harcoló
alakulatoké viszont a 60 ezret sem érte el. Ezzel szemben hat szovjet
és egy román hadtest összesen több mint 160 ezer fővel támadott. A
magyar vezetés eleinte Budapestet "nyílt várossá" akarta nyilvánítani,
hogy megkímélje az ostromtól. December elején Hitler azonban másképp
döntött. Közölte Szálasival, hogy Budapest erőd, melyet háztól házig
kell védeni, parancsnokául pedig Pfeffer Wildenbruch SS, Waffen-SS rendőrtábornokot nevezte ki.
A főváros sorsa ezzel megpecsételődött. Januárban elszabadult a pokol: az utcákon mindenütt lótetemek hevertek, a közterek és a parkok ideiglenes temetőkké alakultak át. Ezekben a napokban pusztult el az Állatkert is, az ostrom után 2500 lakójából már csak 14 maradt. Január 18-án reggel 7 órakor utolsóként az Erzsébet és a Lánchíd is a levegőbe repült. Pest eleste után nem sokkal Buda is romhalmazzá vált. Wildenbruch február 11-ei kitörési kísérlete már eleve kudarcra volt ítélve. A szovjet csapatok oldalán ekkor már magyar katonák is harcoltak, s mindenkinek, aki vállalta a németek elleni harcot, szabadságot ígértek. 1945. február 13-án délben a szovjetek díszsortűzzel adták a moszkvaiak tudtára Budapest elfoglalását.
