Odessza jelenleg Ukrajna ötödik legnagyobb városa és legfontosabb kereskedelmi központja, az ország délnyugati részén helyezkedik el, a Fekete-tenger partján, a Dnyeszter folyó torkolatától 31 km-re északi irányban.
A nagy román offenzíva német taktikai segítséggel és támogatással Odessza város meghódítására 1941. augusztus 3-án indult meg a Barbarossa hadművelet részeként.
A besszarábiai harcok után a 4.-ik román hadsereg a 11. német hadsereg egy részének a támogatásával 1941 júliusában elérte és helyileg átlépte a Dnyeszter folyót. 1941 július 27-én Adolf Hitler levelet küldött Ion Antonescu román marsallnak, amelyben felszólította a román hadvezetést az ukrajnai hadműveletekben való részvételre, és parancsba adta a transznisztriai térség elfoglalását. Ennek következményeként a hadsereg -Nicolae Ciupercă tábornok vezetésével - augusztus 3-án Tighina és Dubăsari városok között átlépte a korábbi román határt.
Nicolae Ciupercă tábornok
Az orosz oldalon a július 20-án létrehozott önálló tengerparti hadsereg (oroszul: Приморская армия) harcolt G.F.Sofronov vezetésével, akit a fekete-tengeri szovjet flotta támogatott. Sofronov kezdetben a város evakuálását javasolta, de parancsba kapta a védelem megszervezését és felállítását. A feladat gyors végrahajtása érdekében segítségére küldték a közelben állomásozó tengerészgyalogos hadosztályokat.
A város védelmének kialakításában 100.000 lakos is segédkezett, így rövid idő leforgása alatt sikerült 3 védelmi vonalat felállítani. Az előkészületekkel párhuzamosan a kb 600.000 lakosú városból a szovjet hadsereg megkezdte a civil lakosság evakuálását.
A román támadás terveit személyesen Antonescu marsall készítette elő, ez volt a 31.-es számú operatív parancsa a Román Katonai Vezérkarnak (Marele Stat Major).
Ion Antonescu marsall
Augusztus 8-án indult meg a román támadás és 10-re a támadóknak sikerült páncélosokkal áttörniük a külső védelmi vonalat, ami a várostól 25-30 km-re helyezkedett el. Augusztus 13-ára a románok teljesen körbekerítették a várost, de óriási veszteségeket szenvedtek, mert a páncélosokat kis csoportokban alkalmazták és nem látták el őket megfelelő számú, és kellően felszerelt gyalogsági kísérettel.
A körbekerítés után augusztus 17-én Antonescu marsall tervét követve meghódították a város vízkészleteit, melyet a szovjeteknek többszörös próbálkozás után sem sikerült visszaszerezniük.
Augusztus 19-én létrehozták az odesszai védelmi körzetet, és Gawriil Schukow ellentengernagy, az odesszai tengeri flotta parancsnoka vette át a város védelmének vezetését.
Augusztus 23-án a román 5. Hadtest és a német 11. Hadsereg együttes erővel elfoglalta Kubanka községet, ami fontos stratégiai pont volt, lehetőséget teremtett a fekete-tengeri szovjet hadiflotta tevékenységének a csökkentésére.
Augusztus 24-ig tartott ki a Vörös Hadsereg fő védelmi vonala. Augusztus 28-30 között megindult egy szovjet ellentámadás, így sikerült a támadókat visszaszorítani, és Kubanka községet felszabadítani.
A megújult román támadás során a tengelyhatalmi erők a vakarzhanyi orosz védőket katlanba szorították, és szeptember 3-ig teljesen felmorzsolták.
Szeptember 3-án Ciupercă tábornok (aki azon kevés hadvezér között volt, akik ellenezték a román hadsereg nemzetközileg elismert határokon való átlépését) jelentést küldött Antonescu marsallnak, amelyben ecsetelte a harcoló katonák nehéz helyzetét, az egy hónapja tartó, folyamatos sikertelen támadások után, jelentést tett a csökkent harci morálról, és a terepet figyelmen kívül hagyó tervről.
Szeptember 9-én Ciupercă tábornokot leváltották Ion Iacobici tábornokra, az akkori háborús miniszterre, de ő sem hozta el a várva várt győzelmet: a szeptember 12-én indított támadást lőszer hiányában le kellett állítani.
Szeptember 22-én a tengeren folyamatosan érkező csapatokkal megerősödve a szovjetek ellentámadást indítottak, így a tengelyhatalmi erőket 5-8 km-rel visszaszorították és két román zászlóaljat teljesen megsemmisítettek.
Miután Erich von Manstein német tábornok seregeivel szeptember 29-én áttört a Krímen, és fenyegetést jelentett Sevastapolra, illetve a donezbecki iparvidékre, a Vörös hadsereg vezetése parancsba adta a város kiürítését. Október 1.-16. között 86.000 katonát és civil hozzátartozót mentett ki a fekete-tengeri szovjet flotta.
1941 október 16.-án 10:30-kor tüzérségi egységek hatoltak be a városba, 16:00-kor román katonák elfoglalták a kikötőt és felhúzták a győzelmet jelképező zászlót. Ezzel egyidőben német csapatok is bejutottak a városba.
A 4.-ik román hadsereg, augusztus 8 és október 16 között a 340.223 katonából összesen 92.545 katonát vesztett el (17.729 halott, 63.345 sérült, 11.471 eltűnt), ezzel szemben a szovjet veszteségek kisebbek voltak: 16 578 halott és eltűnt katona, 24 690 sebesült, összesen 41.268 katona.
A város meghódítása után Antonescu visszavonta a 4.-ik román hadsereget, a város felügyeletét a 2.-ik román hadtestre bízták Nicolae Macici tábornok vezetése alatt.
A támadás katasztrófális kimenetele miatt Antonescu vizsgálatot rendelt el. Az eredményben, amelynek címe: „ A vizsgálat, amely megállapítja, hogy miért nem sikerült a román hadseregnek gyors és csillogó győzelmet aratnia Odesszánál?” okként a szervezettség, a felszereltség és a felőbb szintű parancsok hiányát, illetve a csökkent harci morált nevezi meg. A vizsgálatot a német jelentés is alátámasztotta, amely a 4.-ik román hadsereg csökkent harci potenciáljára hivatkozott.
A város 1944 áprilisáig maradt román fennhatóság alatt.
1945 Május 1-én Sztálin a jól helytálló városnak hősiességéért becsületbeli érdemrendet adományozott Moszkva, Sztálingrád és Leningrád városok mellett.
Forrás:
http://de.wikipedia.org/wiki/Schlacht_um_Odessa
http://ro.wikipedia.org/wiki/Masacrul_de_la_Odesa
http://vladimirrosulescu-istorie.blogspot.hu/2012_11_08_archive.html
Írta és fordította:
Péter Attila