A VITTORIO VENETO osztályú hajók szakértők szerint a világ legszebb csatahajói voltak. Főfegyverzetük 3 toronyban 9 db. 38,1 cm-es löveggel. A korszerűséget tekintve azonban több súlyos hiányosságuk is volt: a páncélzat gyengesége, rossz felépítés, a tűzvezetés nem kielégítő volta, a lokátorok hiánya. A hajórajt parti támaszpontú német és olasz vadászkötelékeknek kellett biztosítania. 1941. március 27-én éjjel a hajóraj kifutott a tengerre és Málta felé vette az irányt. Erről a Királyi Haditengerészet hamar tudomást szerzett és A.B. Cunningham tengernagy vezetésével azonnal a tengerre küldte három csatahajóból (WARSPITE, BARHAM, VALIANT), a FORMIDABLE repülőgép-hordozóból, 4 cirkálóból és 13 torpedórombolóból álló hajóraját. Az angol hajóraj tűzerőben jelentősen felülmúlta az olasz köteléket, de a levegőben, partközelben a tengelyhatalmaké volt a fölény. Az angol hajók lokátorokkal is fel voltak szerelve, ami előnyt biztosított az éjszakai harcban. Március 28-án hajnalban a szemben álló felek élcirkálói tüzet nyitottak egymásra. Az angol hordozó SWORDFISH torpedóvető gépei, a hírhedt "Cekker"-ek több hullámban támadták az olasz hajókat. Az egyik támadás alkalmával egy torpedó olyan súlyosan megrongálta a VITTORIO VENETTO-t, hogy csak estére tudták kijavítani. Az olasz-német vadászegységek nem találták meg a hajókat, így nem vettek részt a küzdelemben. Ezután az olasz hajóraj megkísérelt elszakadni az angoloktól és a saját támaszpontjára hazajutni. Az estig tartó ütközetben az angol torpedóvetők súlyosan megrongálták a POLA nehézcirkálót is, melynek segítségére az olaszok a ZARA és a FIUME nehézcirkálót és 2 torpedórombolót küldtek. Ez az osztag a Teranon (Matapan) foknál éjjel váratlanul szembetalálta magát az angol flotta főerőivel. Az angol csatahajók a WARSPITE vezetésével kis távolságról tüzet nyitottak és mind az öt olasz hajó hamarosan elsüllyedt. A harcban az olaszok összesen 3 cirkálót és 2 rombolót vesztettek, csatahajójuk pedig hosszas javításra szorult. A Királyi tengerészet vesztesége egy SWORDFISH repülőgép volt.
A csata a kor technikai feltételeinek megfelelően zajlott le. A brit légifelderítés találta meg az olasz köteléket, repülőgépekkel lelassították mozgásukat. A két hajóraj közti távolság ekkor még 100 km volt. A torpedótalálatok miatt javítások alatt az olasz kötelék mozgásképtelen, míg a brit közeledik. Az olaszok nem is tudnak a közeledő britek hollétéről. A gyanútlan olasz egységeket rádiólokátorokkal bemérték a csatahajók, majd minimális 3,5 km-ről nyitottak tüzet. Ha a teljes olasz kötelék a POLA segítségére sietett volna, az éjszakai harcban akkor is a britek diadalmaskodtak volna.
