A Földrajzilag Stratégiai Helyen fekvő Málta a brit Földközi-tengeri Flotta hagyományos támaszpontja volt. Amikor Olaszország 1940 júniusában hadat üzent, azonnal légicsapást mért a szigetre. Az olaszok tudták, hogy ha megszerzik, akkor kiszoríthatják az Angolokat a Földközi-tenger középső térségéből, és biztonságossá tehetik észak-afrikai utánpótlási útvonalaikat. Ugyan is az első összecsapások mindkét félnél kisebb bombatámadások voltak. 1940. július 9-én tengeri összecsapás zajlott le a calabriai partoknál. Az olasz flotta, miután zászlóshajója megrongálódott, visszavonult kikötőjébe. A szárazföldön közben az angolok azt várták, hogy az olaszok Líbia felől mikor indítanak támadást Egyiptom ellen. A Málta elleni légitámadások megszaporodtak 1941 elejétől, amikor is Luftwaffe-egységeket telepítettek Szicíliára. Az angolok Máltát semmiképpen nem akarták feladni, Ezért nagy árat kellett fizetniük. Minden konvojnak erős védőkíséretre volt szüksége, s az 1940 augusztusát követő két évben az Angliából indított teherhajók több mint egyharmada sohasem érkezett meg a szigetre, és súlyos élelmiszerhiány miatt vészesen csökkentek a fejadagok is.
A bombázás hevessége 1941 júniusától némileg csökkent, amikor a Luftwaffe-gépek egy részét átcsoportosították a Szovjetunió elleni támadáshoz, de az év végén a támadások ismét gyakoribbá váltak. A máltai gépek és tengeralattjárók azonban még így is képesek voltak veszélyeztetni a tengelyhatalmak utánpótlását. Albert Kesselring tábornagy, földközi-tengeri főparancsnok elhatározta, hogy megtöri Málta ellenállását. Ezért olyan sok aknát telepített a sziget körüli vizekbe, hogy azok közt szinte lehetetlen volt az átjárás, és május elején Kesselring megvolt győződve arról, hogy Máltát sikerült kivonni a forgalomból. Így aztán bombázói nagy részét más feladatok végrehajtására küldte. Máltára azonban új brit vadászgépek érkeztek, s több aknamezőn is sikerült biztonságos áthaladási utakat vágni. A máltaiak fellélegezhettek, de a veszély még nem múlt el. Kesselring októberében újabb légitámadást indított, de Montgomery el-alameini győzelme könnyített Málta helyzetén Az ostrom még folytatódott, de az élelmiszer és a többi fontos cikk most már rendszeresen érkezhetett a szigetre.
A szigetlakók hősies ellenállásának elismeréseként VI. György angol király György-kereszttel, a civil bátorságért adható legmagasabb angol érdemrenddel tüntette ki Máltát.
