Rommel a páncélos-hadviselés mestere volt, már franciaországi hadjáratban kitüntette magát. Nagyszerű taktikai készsége és ravaszsága miatt kapta a „Sivatagi róka" nevet az angoloktól. Elvileg olasz parancsnokság alá rendelték - feladata az El-Ageilánál kiépített védelmi vonal megtartása volt. Ő azonban helyesen mérte fel az erőviszonyokat: a britek meggyengültek. Március 31-én megindította a Napraforgó-hadműveletet (Operationen Sonnenblume), még azelőtt hogy a teljes Afrika korps megérkezett volna.
A brit páncéloshadosztály kénytelen volt visszavonulni. Gyakorlatilag lemásolta Richard O'Connor taktikáját (Az Iránytű-hadművelet). Erői egy része a parti úton üldözte a visszavonuló angolokat, az 5. könnyű motorizált hadosztály pedig átvágott a sivatagon Makílí irányában. Annak ellenére, hogy Rommel csapatai szétaprózódtak, benzinutánpótlása pedig akadozott, a britek képtelenek voltak ellentámadást indítani. Ehelyett visszavonulásuk fejvesztett menekülésbe csapott át, amikor a németek Dernában Április 7-én egy szemleútja során foglyul ejtették Richard O'Connort és parancsnoki bázisát.
Az erősen szorongatott 9. ausztrál és a 2. motorizált hadosztály egységei eljutottak Tobrukba, ahol beásták magukat, mert semmiképpen sem akarták átadni a fontos kikötővárost. Rommel április 12-én csapást mért Tobruk fő védelmi pontjára, de ekkor még visszaverték. A német tábornagy úgy döntött, nem ostromolja a várost, amelyet későbbre hagyott, ehelyett tovább nyomult előre Egyiptom felé. Ezzel az Afrika Korps utánpótlási vonalai veszélyesen megnyúltak, hiszen a szállítmányok a messzi Tripoliból érkeztek, ami komoly logisztikai problémát jelentett. Rommel arra készült, hogy megálljon, védelmi állásokat építsen ki, és várja az erősítést. Egyúttal nagyobb figyelmet szentelhetett Tobruknak - már csak azért is - mert a kikötőváros fontos utánpótlási bázis lehetett volna a németek számára. Csakhogy a tobruki helyőrség a kíméletlen tűz ellenére kemény ellenállást tanúsított, jelentősen megnehezítve Rommel dolgát. Az is nehezítette a körülményeket, hogy a németek balkáni győzelme, Görögország és Kréta elfoglalása sem javított az Afrika Korps helyzetén: a Délkelet-Európai kivont brit csapatokat azonnal Észak-Afrikába vezényelték.
Mindennek következtében a helyzet – immár másodszor – a visszájára fordult. Wavell közel-keleti brit főparancsnok úgy ítélte meg, hogy a meggyengült, utánpótlási problémákkal küszködő Afrika Korps sebezhető, Tobruk pedig fölmenthető. Páncélosok tekintetében az angoloknak négyszeres túlereje volt a németekkel szemben és 1941. június 15-én támadásba lendültek, vesztükre. A németek ekkortájt tökéjre fejlesztették a 88 milliméter-es légvédelmi ágyúikat, amikkel a páncélosok elleni is sikeresen léphettek fel, minek következtében a britek egy nap alatt elveszítették a bevetett páncélosok felét. Az angolok 91, míg a németek csak 12 harckocsit vesztettek. E kudarc hatására Churchill leváltotta Wavellt, helyére Auchinleck tábornokot nevezte ki, továbbá erősítést küldött a térségbe. A megerősített csapatokat átnevezték 8. hadseregre, melynek élére Cunningham tábornok került. Hamarosan 700 harckocsit kapott segítségül, ugyanakkor a szovjetunió által lekötött Hitler minimális erősítést jutatott Rommelnek, aki mindössze 320 harckocsival rendelkezett, s ennek a fele elavult olasz típus volt.
A megerősödött Cunningham 1941 novemberében indított támadást, ami kezdetben sikeresnek bizonyult. Elfoglalták Rommel harcálláspontját, és 20 kilométerre megközelítették az ostromlott Tobrukot, délen pedig az átkaroló hadművelet majdnem sikeresnek bizonyult. Rommel azonban ismét bebizonyította, hogy nemcsak a támadáshoz hanem, a védekezéshez is rendkívül ért. A 88-asokkal feltartóztatta az előre törő briteket, délen pedig az olaszok megállították a támadást. Mindkét oldalon magasak voltak a veszteségek. Rommel meglepő húzása ellen támadásba ment át, mire Cunningham majdnem visszavonult, de a felettese Auchinleck tisztában volt az Afrika Korps nagyon is sebezhető voltával, ezért leváltotta Cunninghamet, és Ritchie tábornokot állította a harctéri parancsnoki posztra. November végén a briteknek sikerült kapcsolatot teremteni Tobrukkal. A szorongatott Rommel kénytelen volt a város mögé visszavonulni. Auchinleck utasítást adott Rommel üldözésére és bekerítésére. December elejére az Afrika Korps már csak 60 harckocsival rendelkezett, így nem maradt más, mint visszavonulni El-Ageilába - a kiindulópontra.
Felhasznált irodalom:
Ferwagner Péter Ákos: A Második Világháború Teljes Történelmi Atlasza, A Napraforgó-hadművelet, Pannon-Literatúra Kft., Kisújszállás, 2008, 68. old
Írta: Zeki
