Burma
Ebben az időszakban a japánok nemcsak Malájföldön, az indonéz szigeteken és a Fülöp-szigeteken arattak győzelmeket. Már a fegyveres összecsapások kirobbanásakor benyomultak Sziámba, hogy majd onnan indítsák az inváziót az angol gyarmat, Burma ellen. Sziám, melynek sok választása nem igen volt, szövetségre lépett Japánnal, s megengedte, hogy területéről indítsanak támadást Malájföld és Burma ellen.
A burmai hadjárat látványos japán sikert hozott. 1942 áprilisának végére, mindössze 4000 embert vesztve elfoglalták Lasót, és készen álltak Mandalaj elfoglalására. Május végére gyakorlatilag Burma az övék volt. Az ott tartózkodó néhány brit alakulat, valamint az országba 1942 januárjában bevonult kínai Kuomintang-egységek sehol sem tudták feltartóztatni a japánokat. A győzelem lejes volt, bár utána védekezésre kellett berendezkedni egy hosszú és sebezhető összeköttetési vonal végpontján.
Vég a Fülöp-szigeteken
Az Egyesült Államok megalázását a Fülöp-szigeteken még megmaradt csapatainak kapitulációja tetőzte be. Az amerikaiak és filippínó katonák a Bataan-félszigeten még januárban és februárban még visszaverték a japán támadásokat, de sokukat leverte a lábáról a malária, s februárra már alig maradt kininjük.
(A kinin volt az első hatékony gyógyszer a Plasmodium falciparum által okozott malária kezelésében.) Élelmiszerük még kevesebb volt, ugyan is a japán légi fölény miatt utánpótlás alig jutott el az ostromlott egységekhez.
Lovak és öszvérek takarmánya elfogyott, ezért az állatokat megölték. Washingtonban Roosevelt belátta a Fülöp-szigeteki védekezés reménytelenségét, s február 23-án Ausztráliába küldte MacArthur tábornokot, hogy vegye át a Csendes-óceán délnyugati térségében a szövetséges akciók irányítását. A friss csapatokkal megerősített japánok újabb támadást indítottak a Bataan-félsziget kimerült védői ellen, akik április 9-én megadták magukat. A Corregidoron, a félsziget csúcsán lévő amerikai erők május 5-én napnyugtáig álltak ellen, amikor a japánoknak sikerült partra tenniük egy zászlóaljat a szigeten. Másnap Jonathan M. Wainwright altábornagy, a MacArthur távozása utáni amerikai főparancsnok megállapodott a Fülöp-szigeteki összes erők kapitulációjának feltételeiről. A megadás azonban csak június 9-re fejeződött be valamennyi szigeten. A japán siker a gondos tervezés és előkészítés erdménye volt. Az Egyesült Államok és Anglia alaposan alábecsülte Japán légi- és haditengerészeti erejét. Vereségük emiatt elkerülhetetlen volt.
A Bataani halálmenet
Amikor a Bataani-félszigeten 1942. április 9-én megadták magukat az amerikai és Fülöp-szigeteki katonák, a japánok azt tervezték, hogy a hadifoglyokat a félsziget csúcsához közeli Marivelesből átszállítják az onnan 145 kilométerre lévő O'Donnel-táborba - részint gyalogmenetben, részint pedig vasúton és teherautókon. A japán parancsnok, Homma Maszaharu azonban 25 000 hadifogolyra számított. Aztán kiderült, hogy 76 000-en vannak, és nagy részüket már legyengítette a malária és hónapok óta tartó szűkös élelmezés. Csak kb. 12 000 volt az amerikai, többi a Fülöp-szigetekről jött.
A menetelés első napján élelmet nem kaptak, a betegeket és sebesülteket orvosi ellátásban nem részesítették. Japán őreik ütlegelték és bajonettel szurkálták, az ellenkező irányba vonuló japán katonák pedig gúnyolták és ütlegelték őket. Egyeseknek adtak ivóvizet, másoknak nem. A menetelő foglyok száma egyre nőtt, ahogy a különböző szakaszoknál hozzájuk csapták az útvonalak mentén kapitulált társaikat is. A tűző napon meneteltek észak felé, a belepte őket a lépteik által felvert fehér por. Amikor elérték a vasútállomást, egy részüket tehervagonokba zsúfolták, és sokan meghaltak közülük az állva megtett 40 kilométeres úton. A többieknek gyalog kellett továbbmenniük. Senki sem tudja, hányan halhattak meg az úton; kb. 15 000-en érkeztek meg a célállomásra. Ezek egy része Fülöp-szigeteki volt, akiknek sikerült megszökniük. 1946-ban Hommát bíróság elé állították az emberei által a „halálmenet" során vetett atrocitásokért. Azzal próbált védekezni, hogy ő semmit sem tudott a foglyok nehéz helyzetéről, de ezt senki sem hitte el. Halálra ítélték.
Bővül a külső kör
A Fülöp-szigeteki hadjárat után a japánok további partraszállásokat hajtottak végre a Csendes-óceán délnyugati részén. Januárban elfoglalták az új-britanniai Rabault, s egy sor, onnan indított offenzívával igyekeztek növelni hódítási területeiket. Közvetlen céljuk Kelet-Új-Guinea és Salamon-szigetek megszerzése volt, hogy repülőterületeket létesítsenek ezen a hadszíntéren folyó védekező hadműveletekhez. Így bővítették a körkörös védelemnek azt a peremsávját, amelyen az amerikaiak a végkimerülésig harcolhatnak, ha akarnak.
Támadás Corregidoron
Japánok
lángszóróval igyekeztek kiűzni az amerikai védőket a bunkerekből. Corregidor
szigetét földalatti folyosók és bunkerek egész rendszere védte. Így az amerikaiaknak volt esélyük feltartani vagy akár megállítani a japánokat, de a japánok kisebb akadályokat leküzdve könnyedén felszámolták az amerikai állásokat.
Írta: Zeki
