Az ausztrál katonák számára pokol volt az élet az új-guineai Kokoda-ösvény mentén. A japán Dél-kínai különítmény tapasztalt, elit dzsungelharcosaival kellet szembenézniük, akik Port Moresbyt akarták elfoglalni. A dzsungelkiképzésben nem részesült fiatal ausztrál sorkatonák nem kaptak megfelelő támogatást és ellátást, betegségek és fertőzések is tizedelték a létszámukat. A fullasztó párásság megrohasztotta ruhájukat, és rendkívül fárasztóvá tette a közlekedést az Owen Stanley hegységben. A sűrű növényzetben sokszor csak akkor vették észre az ellenséget, amikor már az tüzet nyitott. E nehézségek dacára az ausztrálok meglepően jól megállták a helyüket a néha tizenötszörös túlerőben lévő ellenséggel szemben.
A guadalcanali hadjárat kezdetben teljesen elkülönült az Új-Guinea keleti részén indított hadjárattól, ám később jelentősen befolyásolta azt. Midway után a japánok szándéka az volt, hogy tengeren, nagy erővel támadást indítanak Port Moresby, a Kelet-Új-Guinea déli partján lévő szövetséges támaszpont ellen. Midway partjainál elszenvedett vereség után azonban megváltoztatták a tervet. 1942. július 22-én a japánok partra szálltak, és elfoglalták az északi parton fekvő Bunát és Gonát, azzal a szándékkal, hogy Kokoda-ösvényen nyomuljanak előre Port Moresby felé. A hadművelet japán tervezői azt hitték, hogy az ösvény köves-kavicsos. Valójában egy 160 kilométeres őserdei út volt az isten háta mögötti Owen Stanley hegységben keresztül. Legnagyobb részén annyira keskeny volt, hogy még a gyalogosok is csak libasorban tudtak haladni. A japán előretörés gyorsan elsöpörte a tapasztalatlan ausztrál katonák gyenge ellenállását, de a Közel-Keletről nemrég kivont ausztrál egységek megérkezésével a japánok egyre keményebb ellenállásba ütköztek. Az utánpótlással és ellátással nem rendelkező s csak az ellenségtől zsákmányolt hadianyagokra támaszkodó japánok kikerülték az ausztrál állásokat, és szeptember 16-án Port Moresbytől kb. 50 kilométerre, Ioribaiwa mellé helyezték át a csatát. Ekkora a japánok már igen rosszul álltak Guadalcanalon. Most már választaniuk kellett, hogy hol folytatják a harcot, s miután kudarccal végződött a Milne-öbölnél a második új-guineai partraszállási kísérletük is (augusztus 25-szeptember 7.), a japánok döntöttek, hogy további erőfeszítéseiket Guadalcanalra és alsó Salamon-szigetekre koncentrálják, s megkezdték a lassú visszavonulást a Kokoda-ösvény mentén.
„Az jutott eszembe, hogy a Kokoda-ösvény neve ugyanúgy be fogja égetni magát az ausztrálok tudatába, mint Gallipoli. Minden óra egy rémálom."
George H. Johnston haditudósító, 1942. szeptember
Az ausztrálok segítségére voltak a helyi bennszülöttek, akik különféle fegyverekkel (főként Bren golyószóróval) harcoltak. A helyi pápua gyalogság Új-Guinea keleti részén együttműködött a japánok ellen harcoló ausztrálokkal és amerikaiakkal. A pápuák helyismerete óriási előnyt jelentett a szövetségesek számára.
Írta: Zeki
