A négynapos ütközetben előfordult mindenféle tengeri harctevékenység, a klasszikus csatasortól és "a T áthúzásától" kezdve egészen az anyahajó támaszpontú repülőgépeknek a csatahajók elleni támadásáig. Volt egy pillanat, amikor az amerikai flotta derékhadát egy hamis nyom észak felé csalta, s egy négy csatahajóból és hat nehéz cirkálóból álló japán kötelék megindult a védtelen amerikai szállítóhajók felé. Nem állta más az útjukat, csak hat kis kísérő anyahajó és egy kis kísérő romboló.
Az anyahajókat kereskedelmi hajókból alakították át, és csak konvojok kíséretére szolgáltak. De ezek a lassú, kicsiny hajók megtették a lehetetlent. Elsüllyesztettek két nehéz cirkálót, aztán Evans kapitány, a Johnston romboló parancsnoka kiadta az utasítást: "Fölkészülni a japán flotta fő erejének megtámadására", és egy torpedólövéssel elsüllyesztette a harmadik nehéz cirkálót, mielőtt az ő hajója is elmerült. A japánok visszafordultak, pedig már látótávolságon belül volt a préda. Mindent összevéve a japánok három csatahajót, négy nagy repülőgép-anyahajót és hat nehéz cirkálót veszítettek; az amerikaiak egy könnyű anyahajót és két kísérő cirkálót. Ez gyakorlatilag a japán flotta pusztulását jelentette.
Pearl Harbornál a japánok bebizonyították a légierő fölényét a csatahajókkal szemben, de nem ők okultak az esetből, hanem az amerikaiak. Jamamoto talán jobban csinálta volna.
