Második világháború

A második világháború harcászati szempontjából legnagyobb jelentőséggel bíró vasúti ágyú megalkotása, a 28 cm-s K5(E) Leopold tervezése 1934-ben vette kezdetét. A fegyver tervezése során az első világháborúban félelmetes hírnévre szert tett, 21 cm kaliberű "Kövér Berta" ágyúval szerzett tapasztalatok jelentették a kiindulási pontot. A mérnökök elsődleges feladata a fegyver mozgékonyságának a fokozása, a tűzerő és a lőtávolság növelése volt. A K5(E) kifejlesztése két évet vett igénybe, a tesztelése 1936-ban kezdődött meg, az első példányok pedig 1940 végén kerültek ki a csapatokhoz. A háború befejezéséig összesen 25 darab készült el és állt szolgálatba, ezzel a K5(E) a német vasúti tüzérség legfontosabb fegyverévé vált. Az üteg súlya 218 tonna volt, maximális lőtávolsága 62 kilométer, legnagyobb tűzgyorsasága pedig 8 lövés/óra (7 perc harminc másodperc lövésenként). A fegyver fronton számos nevet kapott, a németek leggyakrabban Schlanke Bertha-nak, vagyis Karcsú Bertának hívták, még a szövetséges katonák általában Anzio Annie vagy Anzio ExpressK5(E) néven emlegették a hatalmas vasúti ágyút. A két darab hattengelyes kocsira épített felépítményét, amely magában foglalt egy levegőztető berendezéssel felszerelt muníciós kocsit is, egy nagy teljesítményű, 40 tonnás dízelmozdony vontatta. A teljes szerelvényhez két, egyenként 113 darab 225 kilogrammos lőszert szállító muníciós kocsi, egy szerszámos- és egy gyalogsági fegyverekkel felszerelt páncélkocsi, egy tábori konyha, két üzemanyagot szállító-, egy vezérlő-, és egy 20 mm-es Flak 38-ast szállító légvédelmi kocsi tartozott. A tüzérségi üteg teljes kiszolgáló hátterét ezen kívül még más vasúti kocsik - úgymint három muníciós, egy légvédelmi, egy darus, egy utász, egy pályakarbantartó és pályaépítő, valamint összesen kilenc darab egyéb járműveket szállító pőrekocsi alkotta. A rettegett fegyverré vált Karcsú Berták egyaránt feltűntek Olaszországban és Leningrád alatt, mind a nyugati, mind a keleti fronton teljesítettek szolgálatot: 24 üteg a harci cselekményekben vett részt, még egy, a Rügenwalde-ban állomásozó tüzérségi löveg kiképzési célokat szolgált. A háború során a Krupp Művek mérnökei számos változtatást hajtottak végre a vasúti ágyún, ezen a fejlesztések elsődleges célja a K5(E) maximális lőtávolságának a növelése, illetve az egyre nagyobb rombolóerővel rendelkező lőszer kifejlesztése volt. A fegyver hatékonyságát a 248 kilogrammos, RGr 4331 nevű speciális lövedékkel próbálták növelni, amely egy rakétamotorral ellátott gránát volt. Ez azonban a sikeres kísérletek ellenére sem került ki a csapatokhoz, mert bár a vasúti ágyú maximális lőtávolsága jelentősen megnőtt, de a hajtómű beépítése erősen korlátozta a lövedék által szállított robbanóanyag mennyiségét. A háború során valamennyi Karcsú Berta megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott, de egy üteget az amerikai hadsereg később tesztelés céljából helyreállított. Ez a példány a Leopold és a Robert nevű, a visszavonuló német hadsereg által felrobbantott lövegek épen maradt, vagy helyreállítható alkatrészeinek a felhasználásával épült. Az egyetlen K5(E), amely túlélte a háborút, jelenleg az Egyesült Államokban, egy Aberdeenben található Haditechnikai Múzeumban lelhető fel.