M7 Priest önjáró tarack
A brit katonák által, a jármű szószék formájú elülső géppuska tornya miatt Priest (lelkész) néven gúnyolt M7 eredete egy amerikai kísérletsorozatig nyúlt vissza, ahol féllánctalpas járműveket szereltek fel tarackokkal. A kísérletek bebizonyították, hogy tisztán lánctalpas hordozó járműre van szükség, ezért az M3 közepes harckocsit alakították át erre a feladatra. A britek rengeteg M7-est kaptak, amelyeket először 1942-ben, a második El Alamein-i csatában vetettek be, ahol a Bishop-okat váltották fel. Népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a brit hadsereg az első bevetésétől számított egyéves időszakon belül több mint 5500 példányra adott megrendelést. A típus egyetlen komoly hátránya az, hogy tarackja nem volt rendszeresítve a brit hadseregben, ezért külön lőszerutánpótlást kellett számára biztosítani. Végigharcolta a II. világháborút, és páncélozott csapatszállító járművé átalakítva még jóval a háborút követően is szolgálatban tartották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 6,04 m
-
Szélesség: 2,84 m
-
Magasság: 2,54 m
-
Súly: 22 527 kg
-
Legénység: 5 fő
-
Fegyverzet: 1 db 105 mm tarack; egy 12,7 mm légvédelmi géppuska
-
Motor: 375 LE-s kilenchengeres Continental csillag benzinmotor
-
Sebesség: 41,8 km/h (úton)
-
Hatótáv: 201 km
-
Páncélzat: 25,4 mm