Az M40 fejlesztését 1943 decemberében kezdték meg. A következő év januárjától kezdték el dolgozni a később M40 jelű modellen, melynek alapját az M4A3 Sherman harckocsi képezte. Ennek alváza alkalmas volt a 155 mm-es M-1A1 "Long Tom" ágyú hordozására. Tüzeléskor hátraengedték a jármű végén elhelyezett nagyméretű sarkantyút. Az első sorozatgyártású példányok 1945 januárjában jelentek meg, és nagyjából akkor érkeztek meg Európába, amikor ott véget ért a II. világháború. Az összesen 311 legyártott példány az elkövetkező időkben is szolgálatban maradt, és különösen az 1950-53 között zajló koreai háborúban töltött be fontos szerepet, ahol kiváló fegyvernek bizonyult. Az M40-et a francia hadsereg is bevetette az indokínai háborúban. A típus abban az időben jelent meg, amikor kezdetét vette a hadviselés nukleáris korszaka, így intenzív kísérleteknek vetették alá, hogy megtudják, hogyan védhető meg a személyzet a radioaktív sugárzástól. Az M40 lényegében az összes modern önjáró löveg közös őse.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 9,04 m
-
Szélesség: 3,14 m
-
Magasság: 2,84 m
-
Súly: 36 427 kg
-
Legénység: 8 fő
-
Fegyverzet: 1 db 155 mm-es M-1A1 ágyú
-
Motor: 1 db 9 hengeres Continental ; 395 LE
-
Sebesség: 38,6 km/h (úton)
-
Hatótáv: 160 km
-
Páncélzat: 12,7 mm
