A Jak-7DI típuson vezették be a könnyű ötvözetű szárny-főtartókat, majd beépítették a Jak-9 típusba, amely a Il-2 'Sturmovik' csatarepülőgép mellett a legnagyobb példányszámban gyártott szovjet repülőgép. Bemutatkozására a sztálingrádi csatában került sor. A könnyen kezelhető, jó teljesítménymutatókkal rendelkező gép igen kedvelt volt a pilóták körében, a keleti fronton szolgált híres "Normandie"-század pilótái is ezt a típust repülték. Több változatban készült, alkalmazták vadászbombázóként, harckocsi-rombolóként, nagy hatótávolságú gépként is. Volt olyan altípusa, amely kiváló adottsággal rendelkezett a hajók elleni harchoz. 1945 nyaráig gyártották, de a szovjet és más szocialista államok légierejében még sokáig hadrendben maradt. A Jakovlev - vadászgépek egészében véve hatékony gépek voltak, a Jak-3 és a Jak-9 pedig méltó ellenfele volt a Focke Wulf 190 A-nak és a Me 109 F/G-nek. A sikertelen, elöregedett és instabil orosz vadászgép-konstrukciók között a minőséget képviselték.
-
Hossz: 8,47 m
-
Magasság: 2,44 m
-
Fesztávolság: 9,75 m
-
Hatótáv: 1350 km
-
Személyzet: 1 fő
-
Csúcsmagasság: 10 500 m
-
Szerkezeti tömeg: 2750 kg
-
Felszálló tömeg: 3200 kg
-
Csúcssebesség: 600 km/h
-
Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MPSh gépágyú, 1 db 12,7 mm-es UBS géppuska
-
Motor: 1 db Klimov VK-105PF, 1260 LE
