Az R–5 az 1930-as években alkalmazott szovjet kétszemélyes, kétfedelű felderítő és könnyű bombázó repülőgép. Több mint 7000 darabot gyártottak a típusból. A gépet a Nyikolaj Polikarpov vezetésével az 1920-as évek második felében tervezték az angol D.H.9A könnyű bombázó Szojetunióban gyártott változata, az R–1 leváltására. A prototípus 1928 szeptemberében repült először, majd az 1929- ben lezajlott repülési próbákat követően, 1930-ban kezdődött el a gyártása. A sorozatgyártású példányokba a BMW VI motor szovjet licenc-gyártású változatát, a Mikulin M–17 motort építették. A sorozatgyártás alatt számos speciális típusváltozatát alakították ki. Az R–5 jelentős módosításával fejlesztették ki az 1935-től gyártott R–Z felderítő és könnyű bombázó repülőgépet. A Szovjetunió először 1939-ben, a japán és szovjet csapatok között vívott Halhin Gol-i csatában alkalmazta az R–5-t harci körülmények között. Ezt követően az 1939–1940-es téli háborúban vett részt, ahol a finnek több példányt zsákmányoltak, de nem használták őket. A típus a második világháború alatt is szolgálatban maradt, de már csak kisegítő feladatkörben, éjszakai bombázó és futár repülőgépként alkalmazták. A Szovjetunióban 1944-ben vonták ki végleg a hadrendből.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 10,56 m
-
Magasság: 3,61 m
-
Fesztávolság: 15,52 m
-
Hatótáv: 800 km
-
Személyzet: 2 fő
-
Csúcsmagasság: 6400 m
-
Szerkezeti tömeg: 1969 kg
-
Felszálló tömeg: 3247 kg
-
Csúcssebesség: 228 km/h
-
Fegyverzet: az alapváltozatnál 1 db mereven rögzített, légcsavarkörön keresztül, előre tüzelő 7,62 mm-es PV–1 géppuska, valamint a pilótafülke mögött 1db DA forgatható géppuska; szárnyak alatti bombazárakon összesen 400 kg bombaterhelés
-
Motor: egy 680 Le-s Mikulin M–17B V12-es folyadékhűtésű benzinmotor
