Alacsonytámadó és harckocsi-elhárító repülőgép. Bár az Il-2 "Sturmovik" sikeres és megbízható repülőgép volt, a szovjet hadvezetés a 1942-ben még jobb teljesítményű, földi célokat támadó és harckocsi-elhárító repülőgépet akart terveztetni. Számos Iljusin-terv közül végül az Il-10 győzött. Az új típus külső méretei valamivel kisebbek, lényegesen erősebb a páncélzata és a motorja, amitől jelentősen javult a vezethetősége. Az 1944 novemberétől gyártott Il-10-esek teljesen kiszorították az Il-2-eseket a gyártósorokról. A típust 1945 februárjában állították szolgálatba, és a második világháború végéig mintegy 3500 gép készült belőle. A háború után még évekig a szocialista országok légierőinek egyik meghatározó típusa volt.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 11,12 m
-
Magasság: 3,46 m
-
Fesztávolság: 13,44 m
-
Hatótáv: 800 km
-
Személyzet: 2 fő
-
Csúcsmagasság: 7300 m
-
Szerkezeti tömeg: 4680 kg (felszálló tömeg: 6535 kg)
-
Csúcssebesség: 551 km/h
-
Fegyverzet: 2 db 37 mm-es, mereven beépített gépágyú meg két 7,62 mm-es, mereven beépített géppuska (vagy négy 23 mm-es, mereven beépített gépágyú) a szárnyban, egy 20 mm-es, forgatható gépágyú a hátsó pilótaülésben és 1000 kg-os bomba- vagy rakéta-teher zárt bombaszekrényben és külső megerősített pontokon
-
Motor: 2000 LE-s Mikulin AM-42, 12 hengeres V-motor
