A Szovjetuniónak - a nagy nehézbombázók terén meglévő tapasztalatai ellenére - a TB-7 repülőgép volt ebben a kategóriában az egyetlen a II. világháború alatt, és csak néhány száz darabot gyártottak belőle. A prototípust az 1934-es tender alapján készítették el, négy db 1100 LE-s M-105 motorral, amelyet a törzs hátuljában lévő M-100 motorral vezérelt nagy töltőkompresszor töltött fel. Egyes típusokon AM-34FRN motorok voltak, de a Kuznyeckben történő gyártáshoz 1939-ben az AM-35A motort választották, ezáltal az ACN-2 feltöltő-rendszert elvetették. 1940-ben - az új szovjet elnevezési rendszernek megfelelően - TB-7 repülőgépet a tervező csoport vezetőjének, Petljakovnak tulajdonították, ő azonban két évvel később egy repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, ezután a háborús fejlesztések többségét I. F. Nyezeval irányította. A maximális bombateher 4000 kg volt. Számos nagy távolságú feladat végrehajtásában vett részt Magyarország, Románia, és Németország keleti része felett. A Berlin elleni első nagyobb támadást 1941 közepén hajtották végre.
TECHNIKAI ADATOK
-
Méretek: hossz 22,47 m; magasság 6,84 m; fesztáv 39,95 m
-
Szerkezeti tömeg: 17 000 kg
-
Felszálló tömeg: 28 600 kg
-
Személyzet: 9 fő
-
Fegyverzet: egy 20 mm-es ShVAK a felső és hátsó lövésztoronyban, két 7,62 mm-es ShKAS a mellső lövésztoronyban és egy-egy kézi irányítású 12,7 mm-es BS mindegyik hátsó gondolában, és max. 4000 kg bombateher
-
Motor: (első sorozatgyártású) négy 1300 LE-s Mikulin AM-35A 12 hengeres, folyadékhûtésû V-motor; (második sorozatgyártású) négy 1475 LE-s Csaromszki M-30B 12 hengeres dízelmotor; (harmadik sorozatgyártású) négy Szvecov ASh-82FNV 14 hengeres, kétsoros csillagmotor
-
Hatótáv: 3500 km
-
Teljesítmény: max. sebessége 451 km/h; csúcsmagasság 7000 m
