Mikor 1939 végén az RLM (Reichsluftfahrtministerium, Birodalmi Légügyi Minisztérium) szakértői alaptalanul lesújtó véleményt nyilvánítottak a sugárhajtómű gyakorlati kipróbálására szolgáló gépéről (He 178), Ernst Heinkel elhatározta, hogy magánvagyonát rááldozva újból megpróbálja bizonyítani a szerkezet előnyeit, ezúttal egy kimondottan katonai repülőgépen. A gépet egy-egy, a szárnyak belső harmadánál elhelyezett, He S 8A típusú sugárhajtómű hajtotta meg (a két hajtómű egyrészről nagyobb fordulékonyságot is biztosított, ráadásul az RLM a He 178 leminősítésének egyik okaként a hagyományos meghajtásúnál alig nagyobb teljesítményt hozta fel). A korai hajtóművek rövid üzemideje, valamint gyakori üzemzavarai miatt ez kifejezetten előnyös elrendezés volt. A pilóta szempontjából komoly előny volt a katapultülés, mivel ekkora sebességnél gyakorlatilag lehetetlen volt a pilótafülke elhagyását sérülés nélkül megúszni. Bár 1940-ben a tervezők valószínűleg nem ellenséges nehézbombázók elleni bevetésekre szánták, a túlnyomásos kabin ezt is lehetővé tette. A sorozatgyártásra szánt változat 6 db 20 mm-es MG 151/20 gépágyút kapott fegyverzetül, szükség esetén 500 kg bombateherrel kiegészítve. A hajtóművek elrendezése és a belőlük kiáramló forró gázok miatt a gép a normál farokfutó helyett újnak számító orrfutót kapott (ez fel- és leszállás közben jobb rálátást biztosított). Mivel az orrba a hagyományos gépekkel ellentétben nem kellett motort helyezni, az kimondottan finom ívű lett. Az ellipszisszerű szárnyak és a H-vezérsík nagy stabilitást és jó manőverezhetőséget biztosított. Bár a cég joggal számíthatott volna elismerésre a típus 1942 elején végrehajtott bemutatkozása után, ismét csalódniuk kellett.
A magánúton véghezvitt fejlesztés eleve ellenszenves volt az RLM-nek. Akkoriban folyt a Messerschmitt Me 262-es fejlesztése is, így a rivális típus előnyben részesítésével elutasították a He 280-ast. Egyik fő hivatalos indokuk az Me 262-es mellett az azt meghajtó Junkers Jumo 004-es jobb megítélése volt. Emellett úgy gondolták, a Messerschmitt korábban bevethető lesz, holott a He 280-as már jóval a bemutató előtt érett volt a sorozatgyártásra, de Ernst Heinkel mindenképp hét, a lehető legkifinomultabb géppel akarta azt végrehajtani, a hajtóműtervezők viszont nem tudtak a sárkányszerkezet kidolgozóival lépést tartani. Míg a Messerschmitt alkalmatlan volt a vadászgépek elleni légi harcra (Fordulókban gyorsan vesztett sebességéből, és nagy kaliberű gépágyúihoz kevés lőszer tartozott, ráadásul ezek tűzgyorsasága is alacsony volt), Heinkel gépe bármely akkori vagy későbbi gép ellen eredményes lett volna. A cég azonban (bár a későbbiekben is kiemelkedő prototípusok tervezett) a háború során nem kapott vadászgépekre vonatkozó megrendelést.
Technikai adatok:
-
Meghajtás: két He S 8A típusú sugárhajtómű, egyenként 5,9 kN tolóerővel
-
Sebesség: 820 km/h
-
Fegyverzet: a prototípusnál 3, a sorozatgyártásra szánt változatnál 6 db 20 mm-es MG 151/20-as gépágyú, 500 kg bomba
-
Tömeg: üresen 3215 kg, harckészen 4280 kg
-
Csúcsmagasság: 11500 m
-
Hatótávolság: kb. 1000 km
-
Szárnyfesztávolság: 12,2 m
-
Hossz: 10,4 m
-
Magasság: 3,06 m
Forrás:
- Kurt Rieder: A Luftwaffe szupertitkos fejlesztései
- Műszaki adatok: magyar, angol és német Wikipédia
Írta: Benkő Csaba
