Ahogy a harckocsik páncélzata egyre erősebb lett, 1942-re a Luftwaffe számára is egyértelművé vált, hogy a hagyományos bombák már nem használhatók a harckocsik ellen. Kissé későn, de megkezdték a Ju 87-esekfelszerelését hatékonyabb harckocsi-elhárító fegyverekkel, így aztán a repülőgép elsősorban erre a feladatra szakosodott. A gépekbe a BK 3,7 típusjelű (átalakított Flak 18 jelű, 37 mm-es könnyű légvédelmi gépágyú) nagy tűzerejű és viszonylag kis szórású gépágyúkat épitettek. Gondolájuk a szárny külső részére került, a főfutóktól kifelé található megerősített pontokra, amelyek egyébként alkalmasak maradtak bomba-felfüggesztésre is. A gépágyúk gondolájában helyezték el a lőszerjavadalmazást, és a hosszú hüvelykidobó csúszdát. A rendszert az átalakított Ju 87D-3 típuson próbálták ki, majd már ennek megfelelően készüllek a gyári új Ju 87G-1 repülőgépek, amelyeket 1942 őszén állítottak csapatszolgálatba. A típus alkalmazása – a kompromisszumos megoldások ellenére - összességében eredményesnek volt mondható. A legeredményesebb pilóta, Hans-Ulrich Rudel 519 harckocsit és 700 egyéb járművet semmisített meg a G-változattal.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 11,52 m
-
Magasság: 3,86 m
-
Fesztávolság: 13,87 m
-
Hatótáv: 1535 km
-
Személyzet: 2 fő
-
Csúcsmagasság: 7300 m
-
Szerkezeti tömeg: 3900 kg (max. felszálló tömeg: 6400 kg)
-
Csúcssebesség: 410 km/h
-
Fegyverzet: két 7,92 mm-es mereven beépített géppuska a szárnyban, egy 7,92 mm-es forgatható ikergéppuska a pilótafülke hátsó részén, két 37 mm-es, mereven beépített gépágyú (vagy bombateher) a szárny alján megerősített pontokon
-
Motor: egy 1400 Le-s (1044 kW) Junkers Jumo 211J-1 típusú, 12 hengeres, fordított hengerelrendezósú V-motor
