Ahhoz képest, hogy a német hadvezetés a Luftwaffe feladatát alapvetően a taktikai légierő és a hadsereg támogatásában látta, furcsa, hogy az egész II. világháború alatt a német légierőben mindössze két rövid hatótávú felderítőgépet rendszeresítettek nagy számban. Az egyik volt a kéttörzsű, csupaüveg pilótafülkés Focke-Wulf Fw 189 Eule, a másik a felsőszárnyas Henschel Hs 126. (Az asszimetrikus elrendezésű Blohm und Voss Bv 141-ből kevés készült.) Az "Eule" 1938 júliusában repült elő- ször, és 1940 végén állították csapatszolgálatba. A 16 darabos prototípuson és nullszériás gépen kívül 848 készült el sorozatban, a legnagyobb darabszámban a Fw 189A. Annak ellenére, hogy a Fw 189 Eule törékeny szerkezetnek tűnt, a keleti fronton elért sikerei után számos más feladatra is kijelölték. Az alacsonytámadó feladatkör kiegészült az éjszakai vadászgépével, legalább 30 darab A-1-est alakítottak át erre a célra. A felderitést szolgáló berendezések helyébe FuG 212 Lichtenstein C1 elfogó radart szereltek, a szokásos négyágú antennával a gép orrán. A Fw 189 éjszakai vadászgépekkel két éjszakaivadász-egység, az I/N 100 és a Stab/NJG 5 pilótái repültek.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 12,05 m
-
Magasság: 3,08 m
-
Fesztávolság: 18,45 m
-
Hatótáv: 670 km
-
Személyzet: 3 fő
-
Csúcsmagasság: 7305 m
-
Szerkezeti tömeg: 3250 kg (max. felszálló tömeg: 4170 kg)
-
Csúcssebesség: 350 km/ó
-
Fegyverzet: két 7,92 mm-es, mereven beépített géppuska a szárnytőben,
egy 7,92 mm-es ikergéppuska a pilótafülkében hátul, egy 7,92 mm-es
ikergéppuska a törzs végén és 200 kg-os bombateher -
Hajtómű: két 465 Le-s (347 kW) Argus As 410A-1 típusú, 12 hengeres motor
