A német Dornier cég által gyártott hidroplánok közül a Do 26-os volt az egyik legáramvonalasabb, és legmodernebb típus. A repülőgépet eredetileg a Deutsche Lufthansa számára tervezték nagy hatótávolságú postagépként, amely 4 fős személyzettel, és 500 kg-nyi postával lett volna képes átrepülni a Lisszabon- New York távolságot.
A négy Junkers Jumo 205Ea dízelmotort tandem elrendezésben szerelték két-két vonó, illetve toló légcsavarral. Mivel a szárny hátsó részén található légcsavarok védve voltak a felcsapódó víztől, megfelelő erőt adtak a gép 10 fokos emelkedéséhez. A hidroplán stabilitását a vízen úgy oldották meg, hogy a szárnyközépre kisegítő úszótalpakat terveztek. Repülés közben ezeket be lehetett húzni, ezért nem okozott légellenállási problémákat. Az első prototípus 1938. május 21-én repült először, miután a Deutsche Lufthansa három kísérleti gépet rendelt. Később a légitársaság még három 2-4 utas szállítására alkalmas gépre adott le rendelését. (A postaszállító gépek jelzése Do 26A, az utasszállítóké Do 26B lett.) Feljegyzések szerint a hidroplán 18 alkalommal teljesített dél-amerikai postajáratot. (Az Észak-Atlanti-óceánt soha nem repülték át. )
A világháború kitörésekor a Luftwaffe három gépet szolgálatba állított, tengerészeti járőr, és felderítő feladatkörben. A maradék három gép később állt szolgálatba. Az összes hidroplánt felfegyverezték egyenként három MG 15-ös géppuskával, és egy MG151/20 gépágyúval, amik a Do 26D típusjelet kapták. A gépek az 1940-es norvégiai invázióban csapatszállítóként is részt vettek, kevés sikerrel. Két példányát három Hurricane lőtte le, eggyel pedig az Ark Royal repülőgép-hordozóról felszálló három Blackburn Skua vadászgép végzett, így a későbbiekben alkatrészhiány miatt a maradék három gépet is kivonták a szolgálatból. Az egyik példány 1940. november 16-án semmisült meg, amikor a Brest kikitöjében állomásozó Friesenland katapulthajóról sikertelen indítást hajtottak végre vele. A személyzet nem élte túl a katasztrófát. Két hidroplán roncsai napjainkban Norvégiában találhatók, a Seemöve becenévre hallgató gép ma is nagy látványosság a búvárok számára. Egy pilótafülke, és egy légcsavar ma is megtekinthető a Narviki Hadtörténeti Múzeumban.
Típusjelzések:
-
V1 és V2 prototípusok - Do 26A (postai)szállítógép
-
V3 prototípus - Do 26B utasszállító (4 utassal, VDM-légcsavarokkal)
-
V4-V5-V6 prototípusok - Do 26C utasszállító széria (8 utassal)
-
Felfegyverzett gépek - Do 26D
- A V1 prototípus 1938. 05. 21-én repült először, lelőtték 1940. 05. 28-án
- A V2 prototípus 1938. 11. 23-án repült először, lelőtték 1940. 05. 08-án
- A V3 prototípus 1939. 08. 16-án repült először, lelőtték 1940. 05. 28-án
- A V4 prototípus 1940. 01. 25-én repült először, 1944-ig volt szolgálatban, sorsa ismeretlen.
- A V5 prototípus 1940. 04. 24-én repült először, lezuhant 1940. 11. 16-án
- A V6 prototípus 1940. 07. 29-én repült először, 1944-ig volt szolgálatban, sorsa ismeretlen.
Technikai adatok: (Do 26D)
-
Gyártó: Dornier Flugzeugwerke
-
Fesztáv: 30 m
-
Hossz: 24,60 m
-
Max. sebesség: 323 km/h (2600 m-en)
-
Max. felszállósúly: 20965 kg
-
Hatótávolság: 7000 km
-
Csúcsmagasság: 6500 m
-
Fegyverzet: három db 7.92 mm-es MG 15-ös géppuska, egy db 20 mm-es MG151/20 gépágyú
-
Motor: négy db 880 LE-s (656 kW) Junkers Jumo 205D dízelmotor
-
Személyzet: 4 fő (a Lufthansánál 4-5 fős legénység és az utasgépeken 2-4 utas)
Forrás:
David Donald: Warplanes of the Luftwaffe (Aerospace Publishing Ltd. London, 1994. 38. o.)
John Batchelor – Malcolm V. Lowe – A repülés enciklopédiája 1939-1945
http://anonymous-generaltopics.blogspot.com/2010/04/dornier-do-26.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Dornier_Do_26
Írta: Liberator, Kamikaze
