1933-ban a Hamburger Flugzeugbau GmbH üzemében (a Blohm und Voss hajógyár egyik leányvállalata) Reinhold Mewes mérnök vezetésével kezdték meg egy biplán gép tervezését. Mewes azonban nem sokkal később elszegődött a Fieseler céghez, így helyét dr. Richard Vogt konstruktőr vette át. Vogt ezt megelőzően a japán Kawasaki gyárban dolgozott, és éppen kinevezése előtt tért vissza Németországba. Vogt egyébként a He 112-höz hasonló Kawasaki Ki-5 repülőgép tervezésében vett részt. Ezenkívül rengeteg tapasztalatot szerzett a szárnyak és a króm acélcsövek, valamint a szárny-üzemanyagtartályok beépítése terén.
Így aztán, amikor 1934. február 11-én Ernst Udet, a Birodalmi Légügyi Minisztérium Műszaki Hivatalának (Reichsluftfahrtministerium – RLM – Technisches Amt) vezetője pályázatot hirdetett egy könnyű, együléses zuhanóbombázó tervezésére, a Hamburgi Repülőgépgyár is egyből benevezett új modelljével. A gép a Blohm und Voss Ha 137 típusjelet kapta és az RLM kiírásán a Fieseler Fi 98-al, valamint a Henschel Hs 123-al kellett versenyeznie. Végül az összehasonlító berepüléseken ez utóbbi repülőgép került ki győztesen. (Ezalatt az RLMmeghirdette már a nehéz, kétüléses zuhanóbombázó pályázatát is, ahol a Junkers Ju 87-es szerzett elsőbbséget az Arado Ar 81-el, illetőleg a Heinkel He 118-al szemben.)
A Ha 137 típusjelű alsószárnyas elrendezésű gép törtszárnyakat (fordított sirály szárnyakat) kapott, melyek szabadonhordó kivitelűek voltak. A repülőgép szerkezete teljesen fémépítésű volt. A szárnyakba egyenként 270 literes üzemanyag-tartályokat építettek. A pilóta zárható fülkében kapott helyet. A rövid merev futószárak és a szárnyak találkozási pontjánál építették be a 7,92 mm-es MG 17-es géppuskákat, majd később ezek helyére a 20 mm-es MG FF gépágyúkat. Ezen kívül a motor fölé további két darab 7,92 mm-es MG 17-est építettek.
A Ha 137 V1 prototípus 1935. január 18-án Finkenwärderben repült először Helmut Wasa Rodig főpilótával. Vogt eredetileg a BMW XV motort szerette volna a gépbe építeni, ám azzal problémák adódtak, ezért aztán ideiglenesen a 650 LE-s (485 kW) Pratt & Whitney Hornet csillagmotorral szerelték fel. Az első repülő-kísérleteket Hamburgban végezték, majd 1935 nyarától már Travemündében folytatták a berepüléseket. A V1-es 1935 októberében egy lövészeti kísérlet során semmisült meg, amikor a géppuska lőszerek váratlanul felrobbantak.
Eközben a V2 prototípus is gyorsan elkészült, és 1935. május 13-án Travemündében levegőbe is emelkedett. (A kísérleti repülések hatására módosították az eredeti konstrukciót és az orr-rész alá hűtőt terveztek.)
A V1-es és V2-es prototípusok voltak a 7 db-os Ha 137A széria mintapéldányai, mely utóbbiakat már a tervezett 730 LE-s BMW 132 csillagmotorokkal építették. Miközben a V3-as prototípus még csak a mindössze 640 LE-s Rolls-Royce Kestrel motort kapta meg. A Ha 137 A-0 széria első gépével 1936. július 6-án repült először Rodig pilóta. Ezután következett – a V4 prototípus alapján – a 9 db-os Ha 137B széria, melyeket a 610 LE-s Junkers Jumo 210 Aa, V12-es motorokkal gyártottak.
A hat prototípussal együtt összesen 20 db Ha 137-es készült el, amikor 1936 végén Udet végleg leállíttatta a programot. (A V6-os az 1937 júliusában bekövetkezett katasztrófában semmisült meg.) A maradék példányokat a rechlini Kísérleti Állomáson (E-Stelle) és a pilóta-iskolákban használták. Az állandó alkatrész hiány azonban gyakran a földhöz szögezte a meglévő gépeket. Vogt ezen kívül tervezett még a Ha 137-ből tengerészeti változatot is úszótalpakkal.
A Ha 137 műszaki adatai:
-
Gyártó: Blohm und Voss Hamburger Flugzeugbau GmbH
-
Típus: könnyű zuhanóbombázó-repülőgép
-
Személyzet: 1 fő
-
Motor: 1 db 715 LE-s BMW 132A-3 kilenchengeres, léghűtéses csillagmotor
-
Fesztávolság: 11,15 m
-
Hosszúság: 9,46 m
-
Magasság: 2,8 m
-
Szárnyfelület: 23,5 m²
-
Üres tömeg: 1814 kg
-
Maximális felszálló súly: 2415 kg
-
Max. sebesség: 330 km/h
-
Emelkedőképesség: 500 m/perc
-
Csúcsmagasság: 7000 m
-
Hatótávolság: 580 km
-
Fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es MG 17 géppuska a motor felett, 2 db 7,92 mm-es MG 17 géppuska vagy 2 db 20 mm-es MG FF gépágyú a szárnyakban, 4 db 50 kg-os SC 50 bomba a szárnyak alatt
Felhasznált irodalom:
Pohlmann, Hermann: Chronik eines Flugzeugwerkes. Motorbuchverlag.
Wood, Tony and Gunston, Bill: Hitler's Luftwaffe: A pictorial history and technical encyclopedia of Hitler's air power in World War II. Salamander Books Ltd. London, 1977.
Green, William: Warplanes of the Third Reich. Macdonald and Jane's Publishers Ltd., 4th impression. London, 1979.
Írta: Kiss Kálmán
