Második világháború

1938 őszére bizonyossá vált hogy a Luftwaffénak szüksége van egy közepes teherszállító gépre, a kiöregedő Ju 52/3m pótlására. A Henschel és az Arado kaptak meg egy követelmény jegyzéket arra a repülőre, amelynek a törzsét képesnek kell lenni saját erejéből egy tehergépkocsi szintjére leengedni a könnyebb ki és berakodás érdekében. A Henschel egy kétfedeles konstrukciót alkotott meg, de ez kudarcot vallott, így az Arado megkezdte a szállítógépe gyártását. Az Arado kevesebb, mint 50 gépet gyártott sőt valószínűleg még 30-at sem így ez erősen behatárolta a harci bevetések számát.

 

A prototípusokat az Ar 232 v1-et és a V2-őt először BMW 801 motorokkal szerelték fel. Az Arado így a V3 prototípust és minden további példányt a gyengébb Bmw Bramo 232R-2-essel volt kénytelen legyártani. Értelemszerűen ezekből több kellett, hogy hasonló teljesítményt nyújtsanak mint a V1 vagy a V2 szám szerint 4 darab.

 

A gyengébb motor miatt a szárny fesztávot is növelni kellett, de ez mit sem rontott a gép vezethetőségén. A gép végsebessége így 340 km/h a hatótávja körülbelül 1060 km az utazómagasság pedig 2000-3000 m. A típus jellegzetes ismertetőjele a sokkerekes futómű volt ezek párba rendezett kisméretű rugózó kerekek voltak. Egyenetlen talajon gurulva a 22 kerékkel akár egy 1,5 méteres árkon is át tudott hajtani a gép. A szokványos bevetéseken a hagyományos futóműveket használták amiből 3 db állt rendelkezésre ezeket normál talajon fel és leszálláskor használták. Ki és berakodáskor viszont a futószálakat felükre lehetett behúzni a törzs ezzel megsüllyedt ráadásul még 22 párba rendezett kereket használtak.

 

 

A törzs hátsó részén pedig egy rámpát lehetett lehajtani a gyorsabb ki és berakodás érdekében. A teherbírása is igen nagy volt majdnem 8,5 tonna persze a személyzetet és a felszerelést is el kellet bírnia. Az orr üvegezett volt ez kitűnő kilátást nyújtott a pilótának a leszálláshoz, ez a régebbi típusokkal szemben nagy előrelépést jelentett de ez ugyanakkor sebezhetővé is tette a személyzetet elsősorban a pilótát. Épp ezért az orrban egy 13 mm-es MG 131-es géppuska volt elhelyezve, a pilótafülke felett pedig elektromos működtetésű forgatható lövésztorony 20 mm-es gépágyúval (amelybe 500 db lövedéket lehetett betárazni). Egyéb védelmi fegyverként egy vagy két géppuskát a már említett rámpa fölé is be lehetett építeni. Nyolc nullszériás Ar 232B-0 készült el. A V3-as és V4-es prototípus volt a B-széria mintapéldánya (vagy ugyanazzal a kifejezéssel: prototípusa). Ezek alapján gyártották az Ar 232B-0 nullszériát. (Az előszériából 10 db készült.) 4 db Finnországban és Svédországban szolgálatot teljesítő Ar 232A-val erősítették meg a (Szovjetunióban tevékenykedő? egyetlen) V4-es prototípust. (A gyártási darabszámokról eltérőek a vélemények: 20-30 közöttire becsülik.) A Szovjetunió feletti különleges egységek célba juttatásában. Bár röviddel a háború előtt rendelték meg az Ar 232 mégis egy jól sikerült gép lett, viszont az optimális kihasználást a körülmények hátráltatták. Az egyetlen Ar 232-es, amely túlélte a háborút a szövetségesek kezére került és arra használták, hogy embereket és zsákmányolt anyagot szállítsanak vele Angliában. Brit források szerint 2 db B-0-át zsákmányoltak az angolok. Eric "Winkle" Brown százados végzett az Ar 232-vel kísérleti repüléseket a háború után, majd pedig a RAFszolgálatában szállító-repüléseket végeztek vele Nagy-Britannia és Németország között.

 

 

TECHNIKAI ADATOK

• Személyzet: 1 pilóta, 2-3 lövész

• Motor: Először két Bmw 801-es motor majd 4 BmMWBrano 232R-2-es motorMax sebesség: 340 km/h (4600 méteren)

• Utazó sebesség: 290 km/h (2000 méteren)

• Csúcsmagasság: 8000 méter

• Tömeg: 12802 kg (üresen)

• Felszállótömeg: maximum 21135 kg

• Teherbírás: 8333 kg

• Szárnyfesztávolság: 33,5 méter

• Gép teljes hossz: 23,52 méter

• Gép magasság: 5,68 méter

• Szárnyfelület: 142,60 négyzetméter

• Fegyverzet: 1 darab 13 mm-es MG 131-es gépuska, 1 darab 20 mm-es gépágyú

 

A cikket javította, kiegészítette: Kamikaze