A Shoki-t viszonylag kis méretekkel, de nagyon erős fegyverzettel tervezték, elfogó vadászgépnek. A japán hadsereg légicsapatainak ez volt az egyetlen elfogó vadászrepülőgépe, és amikor a szövetségesek megtámadták a japán szigeteket, megmutatkoztak a Shoki, mint a legjobban emelkedő hazai gyártású vadászgép értékei. A típust 1942 második felében állították hadrendbe, és kezdetben népszerűtlennek bizonyult a sokkal könnyebb, fürgébb vadászgépekhez szokott pilóták körében. Összesen 1222 Ki-44 készült el; a Ki-44-I három altípusban, 1250 Le-s Ha-41 típusú motorral, géppuskákkal, a Ki-44-II szintén három altípusban, erősebb motorral és fegyverzettel. A Ki-44-III két altípusába már 2000 Le-s Ha-145 típusú motor került, és a fegyverzetük négy 20 mm-es gépágyúból (Ki-44-IIIa), illetve két 20 mm-es és két 37 mm-es gépágyúból (Ki-44-IIIb) állt. Érdekességként a második világháború utolsó légiharcát egy Ki-44 Shoki vadászgép vivta Tokió felett 1945 augusztus 17-én 5 db fényképező felderitésre berepülő amerikai B-32 "Dominator" tipusú négymotoros nehézbombázó ellen.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 8.75 m
-
Magasság: 3,25 m
-
Fesztávolság: 9.45 m
-
Hatótáv: 900 km
-
Személyzet: 1 fő
-
Csúcsmagasság: 11 400 m
-
Szerkezeti tömeg: 1800 kg
-
Felszálló tömeg: 2550 kg
-
Csúcssebesség: 580 km/h
-
Fegyverzet: 2 db mereven beépített 12.7 mm-es Ho-103 (Army Type 1) géppuska
-
Hajtómű: 1db 1250 Le-s Nakajima Ha-41 típusú 14 hengeres kétsoros csillagmotor
