1941-ben a japán haditengerészeti légierő pontosan körülírt igényekkel lépett fel egy új, a repülőgéphordozókra rendszeresítendő támadó bombázógépre, hogy a Nakajima B6N torpedóvetőket és a Yokosuka D4Y zuhanóbombázókat leváltsa. Az Aichi gyár elkészítette az AM-23-as tervét, 1942-re létrejött a B7A1 típusjelű, kilenc darabból álló nullszéria. Az első gép 1942 májusában repült először, de a fejlesztési program motorhibák miatt sokáig késett. Csak 1944 áprilisában kezdődött a sorozatgyártás, B7A2 típusjellel. A jól repülhető, kiváló teljesítményű gépet három gyárban akarták gyártani, de az elkészült 105 példány végül két üzemből, az Aichitől (80 gép) és a 21. Tengerészeti Légi Arzenáltól (Naval Air Arsenal, 25 gép) származik. Mivel Japánnak ebben az időben már nem volt repülőgéphordozója, így a repülőgépeket szárazföldön vetették be.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 11,47 m
-
Magasság: 4,64 m
-
Fesztávolság: 14,37 m
-
Szerkezeti tömeg 3810 kg
-
Felszálló tömeg: 6480 kg
-
Személyzet: 2 fő
-
Fegyverzet: két 20 mm-es, a szárnyba mereven beépített gépágyú, egy a hátsó pilótaülés mögé épített, forgatható, 13 mm-es géppuska és 800 kg-nyi bomba vagy torpedó a zárt bombatérben
-
Hajtómű: egy 2000 Le-s, 18 hengeres Nakajima NK9C Homare 12 kétsoros csillagmotor
-
Hatótáv: 3040 km
-
Teljesítmény: max. sebessége 566,2 km/h; csúcsmagasság 11 260 m
