A Vickers repülőgépgyár által gyártott Wellington bombázó repülőgépnek rendkívül érdekes szerkezete van. Úgynevezett geodetikus elrendezést alkalmaztak mind a törzs, mind a hordfelületek esetében.
Korábban rácsos és térbeli rácsos szerkezetekkel építették a legtöbb repülőgép törzsét. 3, 4, vagy több hossztartót oszlopokkal kötötték össze. A csomópontok között átlós irányba haladó rudak, vagy huzalok biztosították a merevséget. Ez a szerkezet viselte mind a hajlító, mind a csavaró igénybevételeket.
Borítatlanul, részben borítva, vagy teljes borítással.
A borítás csak aerodinamikai szempontból volt fontos, terhet nem viselt. Acélcső vázra formakereteket erősítve, sűrű lécezéssel és vászon, rétegeslemez, majd fémborítással szinte tetszőleges alakot adhattak a gép törzsének. Ezt a rendszert egy 1:3 méretarányú replika részletes építési dokumentációjából részletesen megfigyelhetjük.
További fejlesztés eredményeként a megfelelő csavarási merevséget is adó rétegeslemez, vagy fémlemez borítás is résztvett a törzs terheinek a viselésében. A hossztartó lécek követték a törzs áramvolát, a keresztmetszetet meghatározó kereteket rétegeslemezből készítették, majd erre hajtották rá a réteges lemez burkolatot.
Érdekes fejlesztést valósított meg Junkers, aki hullámosított aluminium lemezzel borította a gépeit, Erről részletesen majd egy másik cikkben számolok be.
A héjszerkezetű törzseknél a helyenként bordákkal és tartókeretekkel merevített borító lemez a fő teherviselő elem.
Ma már karbonszálas (14.24. ábra), aramidszálas, vagy üvegszálas, műanyagból is készítik a héjakat.
Nézzük meg még egyszer a Wellington törzsét!
A törzs felületén kétirányban egymást metsző diagonális rudak által kialakított szerkezetet, geodetikus rácsszerkezetet valósított meg a Vickers cég.
A diagonálisan futó I szelvényű duraluminium tartókra merőleges irányban csatlakoznak az ugyanilyen szelvényű összekötő elemek egy egy övhevederrel átkötve. Az előregyártott mezőket összeszereléskor acél csövekhez csatlakoztatták. Így alakul ki a csőszerű szerkezet.
A teherviselő rácsra hosszléceket csavaroztak erre pedig vászon borítás került.
Szinte hihetetlen, hogy a félelmetes bombázó ugyanúgy vászonnal volt borítva, mint a híres háromkerekű Velorex.
Mellékesen megjegyzem, némileg hasonló a jurták oldalfala, ahol a ferde lécek keresztezési pontjaiban elfordulhatnak és így összecsukható és szállítható.
Hídépítésben is alkalmaznak hasonló elven működő szerkezeteket.
Építészetben: A rácsot a földön összeszerelik, de nem rögzítik a csomópontokat. Bizonyos helyeken megemelve, érdekes alakzatokat lehet kialakítani, majd ebben a helyzetben meghúzva a csavarokat, alaktartó lesz a tetőszerkezet.
Érdemes tehát megtekinteni a képeket és főleg a videókat.
A Wikipédiának szócikkei vannak a gépről. Angol Német
A hátsó lövésztorony kilövése miatt jól látszik ezen a képen a törzsvég rácsszerkezete és a leszakadó vászon is.
A háromnézeti rajzokon látszik, hogy a szárnyfelület is geodetikus szerkezetű.
Egy 52 perces film készült a gyártásról, amelyet az anyag szerkesztése után eltávolítottak. Kár, mert érdekes volt nézni, ahogyan szorgos asszonykezek szerelték a gépeket, amivel halált visznek és halni mennek a férfiak. A kábelezés és a vásznazás (mintha csak megágyaznának otthon) a nők dolga volt.
7 perces videó egy szerelésről:
Ebben a gép vezérsíkjainak és a szárnytőnek a szerkezete is megfigyelhető.
4 vídeó a gép fejlesztéséről: 1 2 3 4
Képek még: A törzsmerevitő keretek egyike. A törzs szerelése.
A szárnyak és hordfelületek szerkezete teljesen más követelményeknek felel meg, mint a törzs. A szárnyak alakját egyértelműen az aerodinamika határozza meg.
Wrighték ketté osztották a szükséges szárnyfelületet, egymás fölé helyezték a két elemet és merev rudakkal valamint átlósan haladó huzalokkal alakítottak ki merev térbeli tartószerkezetet.
Az egyfedelű repülőgépeknél viszont baldachinra feltámasztott huzalmerevítéssel lehetett csak biztosítani a kellő teherbírást. Etrich Taube gépe tipikus példája ennek az elrendezésnek
Később az egyfedelűeknél is mellőzték a külső merevítéseket, a szárny belső szerkezetével biztosították a megfelelő merevséget és szilárdságot. Egy utaszállító repülőgép főtartó: és egy Junkers gép szárnytő:
A Vickers cég Wellingtonjánál a szárny és a vezérsíkok esetében is következetesen alkalmazták a geodetikus rendszert.
1 2 3
Végül számítógépes szimulációval tekintsük át a Wellington szerkezetét!
A gépek sorsa. 1 2 3 4 5
"Mi is ez a geodetikus csoda?"
(idézet a Mester Kiadó "A világ repülőgépei" c. képes krónika gyűjteményéből, a 10. csoprt 47. kártyájáról.)
A geodetikus vonal a legrövidebb ív két olyan pont között, amely egy ívelt felületen helyezkedik el, végig azon halad. A Földön például Budapest és New York között, ha a felszínen haladunk, pontosan abba az irányba, ilyen geodetikus vonalat járunk be. Barnes Wallis a léghajótervezésből vette át a rendszert. Az R 100-as léghajó tervezésében vett részt.
A geodetikus elrendezésről szóló cikk. Előző ötlet egy geodetikus szerkezetű hajó volt 1794-ből.
Wallis első ilyen gépe a Vickers Wellesley volt. A gép vázlata. A sérült szárny és törzs szerkezete.
Két videó a szolgálatból:
A Wellington után a harmadik geodetikus vázzal épített gépcsalád a Warwick nevet kapta. Képek: 1 2 3 4
Egy videó:
Végül egy áttekintés:
VÉGE
Dr. Borján József gyűjtése
