Együléses, repülőgép-hordozóról bevethető vadász- és vadászbombázó repülőgép. A Royal Navy műszaki és harcászati szempontból egyaránt elavult, kétüléses, repülőgép-hordozókról bevetett vadászgépei pótlására rendelték meg a Spitfire tengerészeti változatát, a Seafire-t. 1942 júniusától állították szolgálatba. A Spitfire Mk. VB-kből átalakított 166 repülőgép típusjele Seafire Mk IB lett. A Seafire IIC változatból 372 gép épült, alacsony és közepes magasságra beállított motorral, vadász- vagy felderítő-vadászgépként. A legjellegzetesebb változatból, a Seafire Mk IH-ból 1220 darab készült, lényegében felhajtható szárnyú Seafire MkII-esek voltak. A 30 nem felhajtható szárnyú Seafire Mk III (Hybrid) típusjele később Seafire Mk IIC lett. A Seafire-nek jó volt a teljesítménye, de a repülőgéphordozókon nehézséget okozott a gép hosszú orra és a keskeny nyomtávú főfutó. A típus mégis hosszú ideig maradt szolgálatban, a 800. repülöszázad pilótái harcoltak vele Koreában is, csak 1967-ben selejtezték le a típust.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 9,21 m
-
Magasság: 3,42 m
-
Fesztávolság: 11,23 m
-
Hatótáv: 890 km
-
Személyzet: 1 fő
-
Csúcsmagasság: 7315 m
-
Szerkezeti tömeg: 2814 kg (felszálló tömeg: 3465 kg)
-
Csúcssebesség: 560 km/h
-
Fegyverzet: két 20 mm-es mereven beépített gépágyú és négy 0,303 hüvelykes szintén mereven beépített Browning géppuska a szárnyban, és 227 kg-os bomba- vagy rakétateher külső megerősített pontokon
-
Hajtómű: egy 1600 Le-s (1193 kW) Rolls-Royce Merlin 55M típusú, 12 hengeres V-motor
