Különös tekintettel a Midwayi csatára, a Dauntless egyike volt a II. világháború sorsát eldöntő repülőgépeknek, annak ellenére, hogy a típusnak nem volt különleges a teljesítménye és kimondottan rosszul vezethető volt. Ezért - bár csak 1940-ben rendszeresítették - még jóval a háború vége előtt másodvonalbeli szolgálatba került. A prototípus 1938 áprilisában repült először, 1939-ben rendelte meg az első sorozatot az amerikai haditengerészet. Torpedóval szerelt változatát sikerrel alkalmazták tengeralattjárók ellen. Miután a USAAC megkapta az első felderítési adatokat arról, hogy a németek sikerrel használták a Ju 87-es zuhanóbombázót az európai harcokban, hasonló teljesítményű repülőgépeket akartak. 1940-ben a Douglas Dauntless mellett döntöttek, amely SBD típusjellel már repült a US Navynél. 1942 nyarán A-24 néven rendszeresített modellt végül inkább kiképzésre és felderítésre használták. Több mint 40 A-24B-t 1944-ben Franciaországba szállítottak, ahol a szabad francia légierő pilótái repültek velük. Gyártását 1944 nyarán fejezték be.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 9,96 m
-
Magasság: 4,16 m
-
Fesztávolság: 12,64 m
-
Hatótáv: 2080 km
-
Személyzet: 2 fő
-
Csúcsmagasság: 7925 m
-
Szerkezeti tömeg: 2804 kg (max. felszálló tömeg: 4627 kg)
-
Csúcssebesség: 402 km/ó, emelkedőképesség 3050 m-re 7 perc alatt
-
Fegyverzet: két 0,5 hüvelykes, mereven beépített géppuska a pilótafülke előtt a törzs tetején, két 0,3 hüvelykes, forgatható géppuska a pilótafülke végén és 544 kg-os bombateher külső megerősített pontokon
-
Hajtómű: egy 1000 LE-s Wright R-1820-52 típusú, kilenchengeres csillagmotor
