Miután a USAAC sokáig átalakított kétfedelű harcigépeket használt megfigyelési feladatokra, nagyobb, a célnak megfelelőbb, egyfeladatú repülőgépet akartak. A negyvenes évek elején mégis kétüléses, könnyű polgári gép mellett döntöttek, melynek kismértékű átalakítása előnyösebbnek tűnt. A típus ára és üzemeltetése olcsónak bizonyult, használható volt mind megfigyelési, mind futárfeladatokra. A nem egykönnyen felfedezhető és igen fordulékony kis gép kevésbé volt kitéve a földi légelhárítás okozta sérüléseknek, és rövid fel- és leszállópályát igényelt, így a földi egységek parancsnokainak is hasznos eszköze lett. A USAAC, majd utóda, a USAAF sokat szerzett be a gép különböző altípusaiból; jellemző rájuk a zárt pilótafülke, a mereven beépített futómű és a vállszárnyas kiképzés. Jellegzetes altípus az Aeronca 65. Az L-3-tól az L-3J-ig terjedő altípusokból összesen 1740-et gyártottak.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 6,40 m
-
Magasság: 2,34 m
-
Fesztávolság: 10,67 m
-
Hatótáv: 351 km
-
Személyzet: 2 fő
-
Csúcsmagasság: 2360 m
-
Szerkezeti tömeg: 378 kg
-
Felszálló tömeg: 590 kg
-
Csúcssebesség: 140 km/h
-
Fegyverzet: nincs
-
Hajtómű: egy 65 Le-s (48,5 kW) Continental 0-170-3 típusú, négyhengeres boxermotor
