A harckocsik harci teljesítményének folyamatos elemzése, valamint az elszenvedett sérülések helyének és típusának vizsgálata vezetett a IS-3-as harckocsi kifejlesztéséhez. Ez volt a háború során gyártott utolsó szovjet harckocsi. A jármű terveit két csoport készítette el. Az egyik csoport Kotyin vezetésével szokatlan homlokpáncélzatot fejlesztett ki, melyen a harckocsi elején csukafejszerűen illesztették össze a lejtős páncéllemezeket. Ez az elrendezés csökkentette a jármű tömegét, de reményeik szerint növelte a törzs ellenállását a becsapódó lövedékekkel szemben. A másik, N. L. Duhov vezette csoport radikálisan új, kerek serpenyő alakú tornyot fejlesztett ki, és ebbe építette a 122 mm-es löveget. Ez az új alak megnövelte a védelmet, mivel csökkentette a lövedékek becsapódási energiáját, javította a külső elrendezést és ennek következtében a harci hatékonyságot. A döntést, hogy a két csoport által elért fejlesztéseket egyetlen harckocsiban ötvözzék, a harckocsigyártásért felelős miniszter, V. A. Malisev hozta. Az első mintapéldányt 1944 októberében mutatták be G. K. Zsukov és A. M. Vasziljevszkij marsalloknak, akik támogatták a harckocsi gyártását. Az első, sorozatban gyártott példányok 1945 elején kerültek a csapatokhoz, és egyes jelentések szerint részt vettek a Berlinért vívott harcokban. A harckocsi gyártását 1946 közepéig folytatták, ez idő alatt 2311 példány készült el.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 6,95 m
-
Szélesség: 3,09 m
-
Magasság: 2,73 m
-
Súly: 46 500 kg
-
Legénység: 4 fő
-
Fegyverzet: 1 db 122 mm-es D-25T L/43 löveg; 2 db 7,6 mm-es DT géppuska; 1 db 12,7 mm-es DShK géppuska
-
Motor: V-2 12 hengeres Diesel; 600 LE
-
Sebesség: 37 km/h (úton)
-
Hatótáv: 240 km
-
Páncélzat: 30-160 mm
