A spanyol polgárháború tapasztalatai egyértelműen megmutatták a szovjet hadvezetésnek, hogy a meglévő páncélos típusok nem nyújtanak megfelelő teljesítményt. A T-26 harckocsi lassú volt, emellett se páncélvédettsége, se tűzereje nem volt kielégítőnek nevezhető. A T-28 közepes harckocsinak is a páncélvédettség volt a gyenge pontja, a BT-5 könnyű tanknak szintén, ez utóbbi viszont legalább a mozgékonyságával kitűnt.
T-50 metszetrajz
Természetes volt hát, hogy a BT-sorozat fogja az új orosz harckocsi-generáció alapját képezni. Az egyik fejlődési ág a KV-sorozat nehéztankjaihoz vezetett, egy másik pedig a legendás T-34 sorozathoz. A nagyon mozgékony, felderítő célú könnyűpáncélosokról se mondtak azonban le.
T-50 alapfelszereltséggel
Az új gyorsharckocsi fejlesztésénél több jövőbe mutató változtatást eszközöltek, amelyek később más típusokban köszöntek vissza. Ilyen volt a háromfős torony, és a torziós rugózású futómű, a Christie-féle spirálrugós felfüggesztés helyett. A motor is újszerű volt, ám túl bonyolult, nehezen javítható, és a T-50-esen kívül semmilyen más típushoz nem volt alkalmazható. Tekintve, hogy ebben az időszakban (1939-1942) a könnyebb páncélosok (T-60, T-70) általában teherautó-motorokat használtak, egy speciális motor nagyon drágává és bonyolulttá tette a konstrukciót. A sorozatgyártás mégis elkezdődött, hogy aztán 69 darab legyártása után meg is szűnjön. Ebből 48 darabot szereltek fel.
A páncélzat erősen döntött lett, és hengerelési technológiával készült. Több példányt viszont kiegészítő páncélzattal láttak el (ez előfordult KV, T-28 vagy T-26 sorozatú tankokkal is). A pótpáncél lemezeit csavarkötéssel rögzítették. A gyorsharckocsi 45 mm-es lövege kategóriájában igen jó tűzerőt biztosított. Költséges és bonyolult volta miatt azonban az olcsó, gyorsan előállítható T-34 szériát preferálták. Felderítő feladatokra inkább páncélautókat alkalmaztak, valamint 1942-ig a T-60, utána pedig a Kölcsönbérleti Szerződés keretében kapott Valentine és M3 Stuart könnyű harckocsikat.
T-50 finn példány pótpáncélzattal
Az elkészült néhány T-50 a leningrádi fronton került bevetésre. Itt a finnek zsákmányoltak is egy pótpáncélos példányt, ezt 1944-ig használták is, és mivel ez a tank túlélte a háborút, ma megtekinthető a Parola Harckocsimúzeumban. Egy másik példány a kubinkai harckocsimúzeumának gyűjteményében van.
Technikai adatok:
-
Súly: 14 tonna
-
Hossz: 5.20 m
-
Szélesség: 2.47 m
-
Magasság: 2.16 m
-
Személyzet: 4 fő
-
Páncélzat: 12–37 mm
-
Fő fegyver: 45 mm Model 1938 löveg (150 lőszer)
-
Másodlagos fegyver: 7.62 mm DT géppuska
-
Motor: V-4 dízelmotor 300 LE (220 kW)
-
Sebesség: 60 km/h
Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)
