Épp csak megkezdődött a T-34 közepes harckocsik gyártása, amikor máris elkezdték egy lehetséges felváltó típus tervezését. A legfontosabb változtatások: az amerikai eredetű, Christie-féle futóművet torziós rugózásúra cserélték, és a vezető búvónyílását a döntött homlokpáncélról a páncéltest tetejére helyezték, ezzel erősítve a harcjármű orrát. Egyúttal 100 lóerővel erősebb motor, és új, 8 fokozatú sebességváltó beépítését határozták el. A munkálatok azonban megszakadtak, amikor a német támadás elől a gyárakat előbb a hátországba kellett telepíteni, majd a T-34 tömeggyártására fókuszáltak.
1942-ben a Vörös Hadsereg újra bejelentette igényét egy új, hatékonyabb közepes tankra. Ekkor megkezdődött a T-43 projekt, ez azonban szintén elhalt. Hozadéka egy új toronyforma lett, amely a T-34/85 típushoz vezetett. 1943-ban azonban Sztálin személyes utasítására megint elkezdték a T-34 váltótípusának a tervezését. A munkák lassan haladtak, hiszen a meglévő típusok tömeggyártása prioritást élvezett, ráadásul a megjelent német nehézpáncélosok miatt a szintén nehéz IS-sorozat fejlesztése is javában zajlott.
A motort a hossztengelyre merőlegesen szerelték be, és a páncélvastagságot is megnövelték. Egyebekben az új típus a korábbi eredményekre támaszkodott. Két verzió készült, a lövegek űrmérete alapján T-44-85 és T-44-122 jelzéssel. Az első tesztek, 1944 elején az ágyúk hibája miatt sikertelenek voltak. Később 100 mm-es löveggel is kipróbálták a prototípust (T-44-100), ezt a változatot kötényezéssel is ellátták. Végül mégis a 85 mm-es, bevált fegyver mellett döntöttek. Az új jármű lépcsőmászó képessége 1 méter, árokáthidaló képessége 2,5 méter, mászóképessége 32 fok, és előkészítés nélkül a gázlóképessége 1,3 méter lett. A torony forgatásáról elektromotor gondoskodott.
Az elhúzódó tesztek és a hibák oda vezettek, hogy mire rendszerbe lehetett állítani, addigra a háború vége már igen közelinek látszott. (A gyártás 1944 októberében indult meg, és papíron novemberben állt csapatszolgálatba az új harckocsi.) Átképzésekre sem volt idő, pótalkatrészek gyártására sem, és a technikai személyzet kiképzése is túl sokáig tartott volna. Ennek ellenére néhány darab még részt vett a hadműveletekben, bár inkább tesztjelleggel.
A háború után - más eszközökkel ellentétben – nem exportálták sehová. A titkosság annak volt köszönhető, hogy e harckocsi bázisán kezdődött meg a T-54 és a T-55 alapharkocsik fejlesztése. A T-44 így a T-34 és a modern szovjet tankok közötti összekötő láncszem. Harctevékenységben soha nem vett részt, sőt, a Szovjetunión kívül is mindössze két esetben járt a típus: a II. világháború végén - a csapatokhoz került, de be nem vetették - illetve 1956-ban, a magyar forradalom elfojtásakor. Néhány darab ma múzeumokban megtekinthető.
Technikai adatok:
-
Motor: Model V-44 12 hengeres dízelmotor, 520 LE (388 kW)
-
Sebesség: 53 km/h
-
Súly: 32 t
-
Hossz: 6.07 m
-
Szélesség: 3.25 m
-
Magasság 2.455
-
Személyzet: 4 fő
-
Páncélzat: 120 mm
-
Fő fegyver: 85mm ZiS-S-53 harckocsiágyú (58 lőszer)
-
Másodlagos fegyverzet: 2 x 7.62-mm DTM géppuska
Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)
