A külön parancsnoki harckocsi elgondolása abból a felismerésből eredt, hogy a páncélos magasabb egységek parancsnokainak nem csupán harckocsin kellett haladniuk maguknak is, hanem az általuk használt harcjárműveknek olyan különleges felszereléssel és személyzettel is kellett rendelkezniük, amelyek elősegítették a parancsnok munkáját. 1938-ban először egy PzKpfw. I harckocsit alakítottak át erre a feladatra. A forgótornyot doboz alakú felépítményre cserélték, hogy minél nagyobb használható térhez jussanak a térképek és különféle iratok elhelyezésére (bár a hely így sem bizonyult különösebben tágasnak). A járművet több, nagy teljesítményű rádió adó-vevővel látták el, és személyzetét is kibővítették egy híradóssal. Körülbelül 200 darab ilyen - SdKfz. 265 Kleiner Panzerbefels- wagen - parancsnoki harcjárművet alakítottak ki, amelyek először a lengyel hadjárat során kerültek bevetésre. Még mielőtt a nagyobb parancsnoki harckocsik kiszorították volna őket, a franciaországi és az észak-afrikai hadműveletekben is alkalmazták ezeket a járműveket.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Méretek - hosszúság 4,45 m; szélesség 2,08 m; magasság 1,71 mm
-
Súly: 5800 kg
-
Személyzet: 3 fő
-
Fegyverzet: egy 7,92 mm-es géppuska
-
Páncélzat: 6-13 mm
-
Hatótáv: 290 km (úton)
-
Motor: egy 100 LE (74,6 kW) teljesítményű Maybach NL38TR benzinmotor
-
Teljesítmény: max. sebessége úton 40 km/h; gázlóképesség 0,85 m; lépcsőmászó képesség 0,42 m; árokáthidaló képesség 1,75 m
