Második világháború

A brit hadsereg 1938-ban felkérte a Vickers-gyárat, hogy A-10-es "cirkáló" harckocsijára támaszkodva kezdje meg egy gyalogsági harckocsi gyártását. A cég 1939-ben kezdte meg a kifejlesztését. Kezdetben kétségek merültek fel az új harckocsi kétszemélyes tornyával kapcsolatban, mely korlátozta a későbbiekben beszerelhető fegyverzet nagyságát, de az égető háborús szükséglet miatt a típust mégis gyártásba vették, mely 1940-ben indult meg. 1944-ig kb. 8275 darab készült a különféle típusváltozatokból, és az Archer páncélvadászból. (Ennek készítése azon brit döntés nyomán született, amely szerint a brit páncéltörő ágyúk kaliberét 57-ről 76,2 mm-re növelték. Ezek az új ágyúk túl nehezek voltak az akkor szolgálatban álló brit harckocsik számára, ezért átmeneti megoldásként a Valentine harckocsialvázát építették át páncélvadásznak.) Ez a modell a brit harckocsitermelésnek majdnem a negyedét tette ki. Fegyverzete a tervezéskor gyenge volt, de később folyamatosan korszerűsítették, egyre erősödött. A Valentine elődjénél kevéssé volt mozgékony, de jó páncélzata volt. A harckocsizók körében nagy népszerűségnek örvendett. Afrikában és a nyugati fronton egyaránt bevetették, csakúgy, mint keleten, ui. jelentős számban kapott a típusból a Vörös Hadsereg is.