Ezt a kis harcjárművet a brit hadseregnek dolgozó Vickers-Armstrong gyártotta és tervezte az 1930-as évek végén. A Tetrarch a hagyományos tervezési formulákat elfeledve kapott alakot. Előde a VIB Könnyű Tank számos fogyatékossággal rendelkezett, amiket a Tetrarchon sikeresen kijavítottak, például az igen korlátozott tűzerőt. Eredetileg a kezdeti tervek szerint 70 példány készült el, de szükségesnek látták további 220 könnyű harckocsi legyártását, amit azonban nem tudtak sikeresen abszolválni, így 100-177 darab állt a szövetségesek rendelkezésére. Azonban az elkészült Tetrarchoknak akadtak problémáik, melyek kizárólagossá tették felhasználhatósági területeiket, ezért az Észak-Afrikában zajló harcokban technikai okok miatt nem vehettek részt, sőt a Brit Páncélos alakulatoknál sem rendszeresítették őket.
MK VII (A17) Tetrarch
A harcjárművek nagy része Nagy-Britanniában maradt, míg 20 darabot elküldtek a Lend-Lease program keretében a Szovjetuniónak. 1941 elején három brit hadosztály volt felszerelve tengerentúli hadműveletek végrehajtására, főként kétéltű járművekkel, de az egyik Tetrarchokkal is rendelkezett. 1942 májusában néhány Tetrarch részt vett Madagaszkár inváziójában. 1942 júniusában az Első Légi Hadosztály – 1st Airborne Division – is kapott a példányokból, mivel könnyen lehetett őket akár légi szállítás útján bevetni. Kifejezetten a Tetrarchoz tervezték a General Aircraft Limited GAL. 49 Hamilcar – vagy Hamilcar Mark I – vitorlázógépet. A vitorlázók hiánya azonban megakadályozta részvételüket Szicília 1943-as visszahódításában. Az egységeket áthelyezték a Hatodik Légi Páncélozott Felderítő Ezredhez – 6th Airborne Armoured Reconnaissance Regiment.
Alecto Önjáró Löveg a Tetrarch alvázából
A britek 20 Tetrarchot vetettek be légi úton 1944 júniusában, a normandiai harcokban. Azonban nem szerepeltek túl jól. Több Tetrarch „balesetet" szenvedett, valamint tűzerőben és páncélzatban is alulmaradtak a térségben harcoló német harcjárművekkel szemben. A Tetrarchok tüzérségi támogatás nélkül nem tudtak sikert elérni, így csupán óvatos, felderítő szerepet tudtak teljesíteni. 1944 augusztusára fokozatosan felváltották őket az Mk VIII (A27M) „Cromwell" Cruiser (Cirkáló) Tankok, majd a maradékot 1944 decemberében az M22 „Locust" (Sáska) Könnyű Harckocsik.
Mk VIII (A25) Harry Hopkins könnyű harckocsi
További harcokban nem vett részt Tetrarch, majd 1946-ban hivatalosan is elavultnak számítottak. Az utolsó példány 1950-ben vonult nyugdíjba. A Tetrarchnak azonban születtek olyan ágai, melyek bár hivatalosan nem voltak a Brit Hadállomány harcoló darabjai, de létrejöttük ennek a kis harckocsinak volt köszönhető, mely könnyű tankként igyekezett helytállni 1944-ben, mikor minden nemzet nagyobbnál-nagyobb szörnyeket gyártott a világ meghódítására.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Tervező: Vickers-Armstrong, 1938
-
Gyártási időtartam: 1939-1942
-
Szériapéldányok: Tetrarch I CS, Tetrarch DD
-
Legénység: 3 fő
-
Tömeg: 7600 kg
-
Hossz: 4,11 m
-
Szélesség: 2,31 m
-
Magasság: 2,12 m
-
Fegyverzet: 40 mm-es QFSA (gyorstüzelő félautomata) löveg + 7.92 mm-es BESA géppuska
-
Max. páncélzat: 14 mm
-
Motor: Meadows MAT 12 hengeres, benzines (165 LE)
-
Max. sebesség úton: 64 km/h
-
Hatótáv: 225 km
Felhasznált irodalom:
