Második világháború

Németországban a huszas évektől folytattak intenzív rakétakísérleteket. A programoknak nagy lökést adott egy fiatal tudós, Werher von Braun színre lépése. Von Braun 1932-től vett részt a rakétatervezésben. 1936-ban jött létre az A-4 jelû modell, ami (sok kisebb-nagyobb módosítás után) Vergeltungswaffe 2 (2. megtorlófegyver, V-2) néven vált ismertté. A sokak által a második világháború legfejlettebb harci eszközének tekintett V-2 előállítása többször is késedelmet szenvedett. 1940-ben Speer ugyan nagy lökést adott a programnak, ám ekkor a szövetségesek Peenemünde kísérleti telepe ellen intézett 1943-as támadásai jelentettek gondot. Az 1944 őszétől főleg Londonra, később többek között Antwerpenre, Liege-re, Brüsszelre, Párizsra kilőtt V-2-esek ellen nem lehetett hatékonyan védekezni, a mozgó kilövőállások miatt a földön is nehéz volt csapást mérni rájuk. A szövetségesek szerencséjére a termelés soha nem tudta megközelíteni a németek által elvárt szintet. A pilóta nélküli repülőgépek, a V-1-ek 25 000 házat romboltak le és 6184 embert öltek meg, szinte kizárólag Londonban. A brit vadászgépek és a közelségi gyújtóval ellátott ágyúlövedékek nemsokára el tudtak bánni velük. Augusztusban már 80%-ukat megsemmisítették, mielőtt kárt okozhatott volna. A szeptemberben megindult rakéták, a V-2-k ijesztőbbek voltak. Figyelmeztetés nélkül hullottak alá az égből, és nem lehetett védekezni ellenük. London kiürítésének a gondolatával foglalkoztak. A rakéták előállítása sokba került - hússzorosába a V-1-ének -, és a szövetségesek elfoglalták a legtöbb kilövőhelyet, mielőtt a veszély katasztrofálissá fokozódott volna. 1115 rakéta 2754 embert ölt meg - költséges eljárás volt, de London népe bizony megszenvedte.