A német mérnökök sok hihetetlen, és megvalósíthatatlan ötlet gazdái voltak, de rengeteg találmányuk, ha nem is korszakalkotó, de remek újítás és a céljának tökéletesen megfelelő eszköz. Ez igaz a második világháború korára is, „természetesen" ekkor is remekeltek a tervezőzsenik, habár nem minden ötletük volt kivitelezhető, vagy csak egyszerűen túlzásokba estek. Itt gondolhat az ember a „Maus" néven emlegetett óriásra, vagy a 80 centiméter kaliberű vasúti ágyúkra. Azonban, egy ötlet lehet nagyszabású és kivitelezhető is egyben! Erre kiváló példa az a prototípus, melyet nem vetettek be, mindössze tesztelésre használtak.
Az E-100-ast, mint tankot, a jelenlegi szakirodalmak nem ismerik el. Ezt természetesen nem úgy kell érteni, hogy tagadják a létezését, mindössze azt állítják, hogy ez egy lehetetlen konstrukció, és mint ilyen, a németek nem is foglalkoztak vele... Nos, ez a feltételezés merő képzelgés. A Német hadvezetés igenis foglalkozott a lehetetlennek tartott tervek megvalósításával és alkalmazásával.
Az E-100-ast a német hadvezetés teljes mértékig harcképes állapotba hozta! A harckocsi alapját a Maus, szuper nehézpáncélos adta, így már elképzelhetők a méretei. A tank alapját, mint említettem az egér adta, de továbbfejlesztették, így teljesen új futóművet adtak a prototípusnak, és a felépítményt is némiképp változtatták..
Tank adatairól pontos, szakirodalomba is beleillő információt nem tudni, de az ami ismert, az biztosan hiteles forrásból származik.
Tehát a súlya 210(!) tonna volt, a páncélzata ennek megfelelő, a frontlemez 350 milliméteres acélból készült, de az oldalak is megkapták a megfelelő védelmet, azok a részek 250 milliméter vastagok voltak. A tetőlemez „mindössze" 70 milliméter volt, de a motortér is 20 centiméter acélba burkolózott! Ez a védelem azt jelentette, hogy nem volt a szövetséges hatalmaknak olyan tankja, mely 500 méternél távolabbról egyáltalán csak megkarcolni tudta volna ezt a hihetetlen méretű acélhegyet. Ha hihetünk a szakirodalmaknak, akkor az amerikai tankosok, ha megláttak 2-nél több tigrist, vagy párducot, hívták a légierőt. Ezek után Hurricane gépekkel szétlőtték a gyenge tetőlemezekkel és elégtelen légvédelmi fegyverrel szerelt német „nagymacskákat". Érdekes a gondolat, hogy mit hívtak volna az amerikaiak ez ellen a monstrum ellen... Mindez persze maximum feltételezés lehet, hiszen éles harci helyzetben mindössze 1 darabot vetettek be, de az sem kizárt, hogy ez az egy sem bevetésen, hanem a gyártelepen lelte végső nyughelyét. Jogos a kérdés, hogy egy ekkora „valamit" hogyan lehetséges mozgatni.
A tank meghajtását egy 2500 lóerős gázturbina biztosította. Ez a rengeteg paci kevesebb, mint felét ette meg a Maus benzinadagjának, ugyanis 100 kilométeren „mindössze" 1000 litert fogyasztott.
A löveg is az előbb említett adatokhoz mérten nagyszabású, ugyanis a főlöveg egy 170 milliméter űrméretű KwK volt, ami mellé egy „75-ös" KwK 40 volt beépítve koaxálisan. Tehát ez az erőd nem csak védettségben, de tűzerőben is messze felülmúlt bármily más típust. A mobilitásához tartozik, hogy terepen 34 km/h-ás sebességgel, műúton pedig 46-al „száguldozhatott". (Mily hihetetlennek hangzanak ezek a számok, még most is, hogy átolvasom, amit írtam...)
Ezen írásomat természetesen sokan puszta kitalációnak és a képzelet szüleményének vélhetik, de a kételkedőket nem értem! Nincs okom hazudni és valótlant közölni! Tehát ha valaki meg tud cáfolni, kérem tegye, hogy tudatlanságomra fény derüljön!
Írta: Melezor
