A honi légvédelem fogyatkozó sikereire, és az egyre súlyosbodó nyersanyaghiányra való tekintettel 1944 nyarán az RLM pályázatot írt ki egy, Walter HWK 509-es rakétahajtóművel üzemelő, könnyen, gyorsan és csekély nyersanyagigénnyel gyártható elfogóvadászra. A pályázaton több más repülőgépgyártó vállalat mellett az Arado is nevezett, az E.381 jelzéssel ellátott típussal.
Az E.381 tervezésénél a mérnökök az előállítás leegyszerűsítésének adták a legmagasabb prioritást. A gép nyersanyagigénye 670 kg acélt, 120 kg fát, és 40 kg könnyűfémet tett ki, ebből megközelítőleg 600 munkaóra alatt készült el a harcra kész szerkezet. A géptörzset gyakorlatilag egy páncélozott acélcső alkotta. Az egyenes szárnyak a törzshöz középen csatlakoztak, a H-elrendezésű hátsó vezérsíkok pedig a törzs hátsó, vékonyabb nyúlványán. Ez alatt a rakétahajtómű fúvókája helyezkedett el. A hajtómű előtt a T-Stoff (80 % hidrogén-peroxid (H2O2) és 20 % 8-hidroxikinolin elegye) tartálya kapott helyet, a C-Stoffot (57 % metilalkohol, 30 % hidrazin-hidrát (N2H4 · H2O) és 13 % víz, valamint réz-cianid katalizátor) három, a pilóta lábánál lévő tartály tartalmazta.
Az E.381-et az angolszász nehézbombázók elleni harcra szánták, de a konstrukció kis méretei miatt a fegyverzet számára nem sok hely állt rendelkezésre. Az első két változaton egy 30 mm-es MK 108-as gépágyú került a törzs fölött rögzítésre, először 60, majd mindössze 45 lőszerrel. A harmadik variáns fegyverzetét a szárnyak alá szerelt 6 db RZ65, illetve RZ73 típusú nem irányított rakéták alkották.
A pilóta a géptörzs elejében, fekve foglalt helyet, meglehetősen szűkösen, hiszen a könyöke is csak a megfelelő helyen kialakított dudoroknak köszönhetően fért el. A kabin elejét egy 140 mm-es páncélüvegből készült félgömb alkotta, mely a hely szűkössége miatt nem biztosított túl jó kilátást. A beszállónyílás az első két változat esetében a törzs tetejére, a harmadik esetén annak jobb oldalára került, ám a nagy sebesség ezek vészhelyzet esetén történő használatát, egyúttal a gép elhagyását lehetetlenné tette, ami az erősen oxidáló hatású T-Stoff és a jól égő C-Stoff, valamint a gyakran meghibásodó HWK 509 hajtómú előtt fekvő pilótát kifejezetten nyugtalaníthatta.
A kisméretű sárkányszerkezet a szállítható üzemanyag-mennyiség korlátozódását is maga után vonta. Mivel így a bevetési magasság elérése is problémásnak mutatkozott, ezért az E.381-at egy hordozó repülőgép vitte fel a bombázók repülési magasságába. Az Arado erre a célra egy saját típust, az Ar 234 C variánsát ajánlotta. Az E.381-et a géptörzs alá függesztették. A hordozó biztosította a parazita vadászgép áramellátását, fűtését és kommunikációját. Egy belső telefonvonalon keresztül a két pilóta egyeztethette a tervezett manővereket, hogy a kis gép irányítófelületeinek esetleges eltérő állása ne okozzon problémát.
A hordozó a vadászgépet 1000 méterrel az ellenséges kötelék felett engedte el. Az E.381 nagy sebességű (820 km/h) zuhanásban áttört a kísérővadászok között, majd végrehajtotta az első támadást. Ez után a pilóta beindította a rakétahajtóművet, és 900 km/h-ra gyorsulva megkezte a következő rácsapást. Az üzemanyag elfogytával a gép siklórepülve szállt le. A csúszótalpra történő landolást fékezőernyő segítette. A kis gépet könnyen szét lehetett bontani szárnyakra, törzsre és farokrészre, ezeket az elemeket pedig kézi erővel is fel lehetett rakni egy teherautóra, hogy az a rendeltetési helyükre szállítsa őket.
Bár az E.381 minden tekintetben megfelelt az RLM által támasztott elvárásoknak, a pályázatot törölték, és (részben Himmler nyomására) a helyből felszálló Bachem Ba 349 került volna sorozatgyártásra. Az E.381 és a projekt többi parazita vadászgépe így sosem került bevetésre, hogy bizonyítsa vagy cáfolja a koncepció életképességét, és megvédje a Reich bombatölcsérekben egyre gazdagabb földjét a szövetséges bombázóktól.
Technikai adatok:
|
E.381 I. | E.381 II. E. | E. 381 III. |
|
4,69 m | 4, 95 m | 5,7 m |
|
1,29 m | 1,15 m | 1,51 m |
|
4,43 m | 5 m | 5,05 m |
|
1200 kg | 1265 kg | 1500 kg |
|
900 km/h | 885 km/h | 895 km/h |
|
|||
|
|||
Írta: Benkő Csaba
