Focke-Wulf „Triebflügel” („Jetkopter”) függőlegesen fel- és leszálló elfogó vadászgép-tervezet

A Focke-Wulf „Triebflügel" (vagy „Triebflügeljäger") eredete 1938-ra vezethető vissza, amikor a Siemens cég egyik mérnöke Otto Muck egy függőlegesen fel- és leszálló modellt tervezett. (Ezután 1940-ben Otto von Holst professzor elkészített egy makettet is.) Majd később Muck elképzelése keltette fel Kurt Tank aerodinamika professzor érdeklődését a Focke-Wulf Flugzeugbau GmbH. gyárában, Bad Eilsenben. Végül ebből született meg a Focke-Wulf „Triebflügel", melynek terveit 1944 szeptemberétől dr. Heinz von Halem mérnök készítette el, míg a hajtómű fejlesztéssel Otto von Pabst mérnököt bízták meg.

A Focke-Wulf „Triebflügel" tervezett háromnézeti ábrája

A nem szokványos „repülőgép-tervezet" bár sok hasonlóságot mutat fel a Heinkel „Lerche" és Heinkel „Wespe" kísérleti kezdeményezésekkel, mégis abban különbözik azoktól, hogy ez nem kapott ún. gyűrűs „rotorházat". Ráadásul a szárnyak végére (amelyek egyben légcsavarok is voltak) hajtóműveket akartak építeni. A Focke-Wulf „Triebflügel" más tekintetben azonban hasonló koncepció volt a fent említett projektekkel. Ugyanis ezt is elfogó vadászként a szövetséges bombázók ellen akarták alkalmazni, melyek a háború végén már Németország szívét támadták. A „Triebflügel" szintén egy függőlegesen fel- és leszálló tervezet volt, amely - a farokrészén állva - fontosabb gyárak és egyéb objektumok védelmét látta volna el, amelynek nem kellett volna a hagyományos értelemben vett repülőtér.

Fantáziarajz a „Triebflügelek" katonai alkalmazásáról, amint éppen egy amerikai Boeing B-24-es nehézbombázó köteléket támadnak

A modellnek továbbá szokványos szárnyai sem voltak, hanem a gép törzsének közepén (a pilótafülke és a farokrész között) háromtollú ún. „propeller-szárnyak", amelyek a törzs körül forogtak. Ezek a rotorok függőleges repüléskor a helikopter működéséhez hasonló feladatokat töltöttek be, míg vízszintesen hagyományos repülőgép módjára repült volna. Külön érdekesség, hogy a légcsavartollak végére egy-egy (összesen 3 db) torlósugár-hajtóművet (ramjet) terveztek (innen a találó „Jetkopter" elnevezés). (A légcsavartollak állásszögét is lehetett állítani, amitől kedvezőbb repülési feltételeket vártak.) A felszállást a rotorokon kívül startrakéták is segítették, így a forgási sebesség növelésével tovább fokozhatták a sebességet, ezáltal a torlósugár-hajtóművek már elegendő erőt biztosítottak volna – elméletileg – a biztonságos működéshez. A technikai megvalósítás azonban számos ponton olyan problémát vetett fel, amelyekhez – a háború befejezéséig már – nem tudtak megfelelő megoldásokat találni. Így például, ha az üzemanyag tartályokat a törzsben tervezték elhelyezni, akkor a mozgásban lévő rotorokon át hogyan lehetett volna az üzemanyagot csöveken elvezetni a hajtóművekhez?

Ezen a rajzon jól megfigyelhető a „Triebflügel" szerkezeti felépítése

A „Triebflügel" törzsvégén lévő 4 vezérsíkra csűrőlapokat terveztek, amelyek kombinált oldalkormányként és elevátorként működtek volna. A futószerkezet szintén itt kapott helyet. A törzs végére egy nagy futókereket, míg a vezérsíkok végére egy-egy kisebb (összesen 4 db) - hidraulikus működtetésű és áramvonalazott burkolatba bevonható - támasztókereket akartak felszerelni, amelyek a rendkívül bonyolultnak mutatkozó függőleges leszállást segítették volna. (A „Triebflügelnek" is éppen ez - a pilóta szempontjából veszélyes - művelet lett volna a másik kritikus pontja, amihez feltehetőleg különleges képességű vagy inkább képzettségű repülő személyzetek kellettek.)

A „Jetkoptert", mivel a szövetséges bombázók elfogására szánták, ezért a törzs első részére (a pilótafülke két oldalára) 4 db nagyobb űrméretű gépágyút is terveztek felszerelni. A „Triebflügel" modellel végül azonban csak a szélcsatorna kísérletekig jutottak, amikor a szövetségesek elérték a tervezőirodát. Ennek következtében egyetlenegy példány, vagy prototípus sem épült meg - az utóbb mégiscsak technikailag is zsákutcának bizonyuló - „fantázia szüleményből".

A XX. század különleges kísérleti gépei közül hasonló, függőlegesen felszálló példányokat az Amerikai Egyesült Államokban, az 1950-es években építettek. Ezek közül a Convair XFY „Pogo" 1954. április 9-én, míg a Lockheed XFV „Salmon" prototípusa 1956. június 16-án emelkedett először a levegőbe. Ám ezek közös jellemzője volt, hogy: ún. turboprop hajtóművel épültek, melyek a gépek orrában ellentétesen forgó kettős légcsavarokat forgattak meg; hagyományos szárnyakat kaptak; és végül hagyományos repülőgépként, azaz vízszintesen szálltak le a földre. Míg az egyetlen sugárhajtású próbálkozás (két prototípussal), a Ryan X-13 „Vertijet" kísérleti mintapéldány 1955. december 10-én (ekkor még hagyományos repülőgép módjára) emelkedett először a levegőbe. (Majd a függőleges felszállási kísérleteket csak 1956. május 28-án kezdték meg, és végül 1957. április 17-én, a világon elsőként függőleges helyzetben szállt le egy különleges szállítókocsira.)

Egy „Triebflügel" felszállása az Amerika kapitány: Az első bosszúálló című filmben

A szokatlan koncepciót, érdekes módon az 1990-es években ismét elővették, amikor felmerült egy hasonló elgondolás a Rotary Rocket Roton űrhajó kapcsán, azonban ez sem jutott tovább egy tanulmány elkészítésén túl. Végül legutóbb a fantázia világa irányította ismét a figyelmet – többek között – a „Triebflügelre" is, amikor az Amerika kapitány: Az első bosszúálló (Captain America, The First Avenger) című nagy sikerű amerikai mozifilmben újból feltűnt ez a masina, a nácik egyik csodafegyvereként.

A Focke-Wulf „Triebflügel" tervezett műszaki adatai:

Gyártó: Focke-Wulf Flugzeugbau GmbH.
Típus: elfogóvadászgép tervezet
Személyzet: 1 fő
Hajtómű: 3 db egyenként 8,9 kN tolóerejű Pabst-ramjet, 3 db Walter folyékony-hajtóanyagú rakéta, 2 db egyenként 17,71 kN tolóerejű Walter 109-501 RATO rakéta
Fesztávolság: 11,5 m
Légcsavarok átmérője: 12,6 m
Hosszúság: 9,15 m
Max. tömeg: 2.359 kg
Minimális irányítási sebesség: 241 km/h
Max. sebesség: 540 km/h (más forrás szerint: 730 km/h)
Tervezett ultra nagy sebesség: 2.784 km/h
Csúcsmagasság: 15.240 m
Emelkedőképesség: 0,81 m/s
Fegyverzet: 2 db 30 mm-es MK 103 gépágyú csövenként 100 db lövedékkel, és 2 db 20 mm-es MG 151 gépágyú csövenként 250 db lövedékkel