Arado Ar 69 iskola- és sportrepülőgép

Az egyik Arado Ar 69 iskola- és sportrepülőgép a D-EPYT lajstromjelzéssel

Az Arado Ar 69 az első kétüléses, könnyű, nyitott pilótafülkéjű iskola- és sportrepülőgép volt, melynek tervezését 1933-ban Walter Blume konstruktőr vezetésével kezdték el a warnemündei Arado Handelsgesellschaft (később: Arado Flugzeugwerke GmbH.) cégnél. A gép alapját az Arado Ar 66-os képezte, amelyből fejlesztették tovább az Ar 69-et. A típus sajátossága a fából készült hátranyilazott duplaszárnyak voltak, melyek nem pontosan egymás fölött helyezkedtek el, hanem a felsőt előre csúsztatva építették be az alsóhoz képest. A repülőgép törzse fémcső-szerkezetű volt, a futóműveket nem lehetett behúzni.

A Birodalmi Légügyi Minisztérium Műszaki Hivatalának (Reichsluftfahrtministerium Technisches Amt – RLM-TA) megrendelésére 3 db prototípus legyártását rendelték meg az Arado cégtől. A mindössze 505 kg üres tömegű Ar 69 V1 prototípus 1934-re készült el, majd szeptemberben először a levegőbe emelkedett. (Az első prototípus a D-2822 polgári lajstromszámot kapta.) Ezt a gépet 1935-ben már bemutatták a XIV. Párizsi Légi Szalonon is.

Az Ar 69 V1 és V2-es prototípusok még a négyhengeres 105 LE-s (78 kW-os) Hirth HM 504A soros-motorral (más források szerint: 135 LE-s Argus S8B soros-motorral) épültek meg, míg a V3-as már az erősebb BMW-Bramo SH 14A csillagmotort kapta. (Ennek fából készült légcsavarja két-lapátos, rögzített állásszögű volt.)

Az Arado Ar 69 iskola- és sportrepülőgép háromnézeti ábrája

A V1 és V2 prototípusok az Ar 69A-széria, míg a V3-as az Ar 69B-széria mintapéldánya lett. A gyártási darabszámról sajnos igencsak eltérő adatok vannak. Mindenesetre az biztos, hogy a prototípusokból mindössze 3 db repülőgép épült meg. (Egyes források szerint 1934-1936 között 5 db gép készült. Mások ellenben tudni vélik, hogy csak a B-verzióból nem kevesebb, mint 7 db-ot adtak át a légierő részére.) Az RLM Technisches Amt utasítására végül 1936. április 30-án aztán minden repülőgépet átadtak a Luftwaffe repülőiskoláinak, melyek a háború végéig használták a megmaradt példányokat. (Egy géppel még rövid ideig a rechlini kísérleti állomáson is végeztek próbarepüléseket.) Ám végül mégsem kezdődhetett meg a sorozatgyártása, mivel a rivális Focke-Wulf FW 44 „Stieglitz"-et részesítette előnyben a Luftwaffe vezetése. Az Ar 69 másik utóélete, hogy az Arado cégnél ennek alapján fejlesztették tovább az Ar 76-ot.

Az Arado Ar 69 (V3) műszaki adatai:

Gyártó: Arado Handelsgesellschaft Warnemünde (később: Arado Flugzeugbau, majd Arado Flugzeugwerke GmbH)
Típus: iskola és sportrepülőgép
Személyzet: 2 fő
Motor: 1 db 150 LE-s (112 kW) BMW-Bramo SH (Siemens Halske) 14A típusú, 7 hengeres, léghűtéses csillagmotor
Fesztávolság: 9,00 m
Hosszúság: 7,22 m
Magasság: 2,7 m
Szárnyfelület: 20,75 m²
Üres tömeg: 540 kg
Max. tömeg: 805 kg
Üzemanyag kapacitás: 102 l
Szárnyterhelés: 39,00 kg/m²
Max. sebesség: 184 km/h tengerszinten
Utazósebesség: 157 km/h
Leszállósebesség: 72 km/h
Emelkedőképesség: 1.000 m-re 3 perc 24 másodperc alatt emelkedett (3000 m-re 14 perc alatt)
Csúcsmagasság: 5.600 m
Hatótávolság: 560 km (1 fővel 800 km)
Repülési idő: 4 óra
Fegyverzet: alapvetően nincs (de néhány kisebb bombát vihetett magával)