1943-ra nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a már lefolytatott kísérletek során felmerült problémák miatt a helikopterfejlesztés nem kecsegtet gyorsan elérhető, a Luftwaffe számára is alkalmazható eredményekkel, így a légcsavaros, függőlegesen felszálló harci gépekkel kapcsolatos kutatások új irányt vettek. Egyes mérnökök érdeklődése fokozatosan a helikopter és a repülőgép karakterisztikáját ötvöző, mindkét típus előnyös tulajdonságait egyesítő konstrukciók felé fordult, amelyek egyaránt képesek helyből felszállni, illetve a levegőbe emelkedés után nagy sebességgel repülni. Az első ilyen típusok közé tartozott a Focke Achgelis Fa 269, amely mozgatható állásszögű légcsavarjait két darab Daimler-Benz DB 601 soros motor hajtotta meg. A gépet a tervezés során magas futóművel látták el, ami azért volt nélkülözhetetlen, mert a motorokat tartalmazó gondolákat felszálláskor a szárnyak alá fordította a pilóta, majd a gép felemelése után az addig földfelszínnel párhuzamos légcsavarokat kilencven fokkal hátrafordította, így azok a továbbiakban tolólégcsavarokként működtek. A gép felemeléséhez szükséges felhajtóerőt a hagyományos motorok által mozgatott nagyméretű, egyenként két méteres légcsavartollak biztosították. A Fa 269 sosem épült meg, mindössze a tervasztalig jutott az ambiciózus mérnöki elképzelés, de annyi nyilvánvalóvá vált, hogy sem a rendelkezesre álló motorok, sem a légcsavarokat mozgató mechanika, sem a váltómű nem teszi lehetővé a működőképes és üzembiztos prototípus megépítését. Így a projekt sosem tudta kivívni az OKL támogatását, a Fa 269 még a prototípus stádiumáig sem jutott el.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Méretek - fesztáv 10,03 m; hossz 8,63 m
-
Személyzet: 1 fő
-
Fegyverzet: két 30 mm-es MK 108 gépágyú
-
Motor: két Daimler-Benz DB 601 soros motor
-
Teljesítmény: max. sebessége 570 km/h
