Második világháború

 

A Molch- és Neger-osztály mellett 1944 tavaszán a németek másfajta törpe tengeralattjárókkal is kísérleteztek. Ezek egyike a Seeteufel (Tengeri Ördög) nevet kapta. Ezt Alois Lödige hajóépítő mérnök tervezte és építette mindössze négy hónap alatt, és már 1944 júliusában készen állt a próbajáratokra. Miután a Neger-osztálynál nehézségeket okozott vízre bocsátásuk, illetve a torpedó felszerelése a parton, a Seeteufel tervezője egy csaknem kétéltűnek tekinthető típust konstruált, amennyiben a naszád hasa alá lánctalpakat helyezett. Ezt a kísérleti egységet a szakemberek észrevételei alapján átdolgozták: a benzinmotort az orrban helyezték el, hátra került a villanymotor, közöttük foglalt helyet a vezető, a periszkóppal, egy plexikupola alatt. A legnagyobb mélység, amelyre lemerülhetett, 21 méter volt. A lánctalpak két oldalára egy-egy torpedót lehetett helyezni. A próbákon kitűnt, hogy a felszíni menetre a benzinmotor gyenge, a szárazföldön sem tudta megfelelő erővel hajtani a túl kes- keny lánctalpakat. A vízfelszín alatt viszont kiválóan viselkedett és jó merülési és manőverezési tulajdonságokkal bírt. A hibák kijavítása után megállapodást kötöttek a Borgward céggel, hogy készítsen el három prototípust a Seeteufel-ból. A háborús nehézségek miatt azonban csak egy készült el, ezt a németek Lübeck mellett felrobbantották, így a haditechnika iránt érdeklődők ma is igen keveset tudnak a német zseb-tengeralattjáró program eme furcsa sarjáról.